Talpas kedvenc versei
A Blahánál a metróhuzatban
rajtam már csak néhány mozdulat van,
fáradt vagyok most is. Imitt-amott
nagyanyámat látom, aki halott,
most épp szemem sarkában tereget...
Van, akinek elég erős,
Van, akinek gyenge,
És van, akinek "E" betűs...
"Nyugaton a helyzet változatlan"
...és csonkolt lelkek, meg végtagok,
elfásult szemek, és még szemek
tengernyi élőben félhalott.
Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál úti pénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.
indázó borzadály ragyog
nem akarok
több fals hangot képhibát
kódolt beszédet és áldást
újabb téves megváltást
idegileg vagyok
nagyon
ti csak...
a szemünk alatti árkokba estünk,
mert összedobtuk bűneinket -
a hit, a képzet, elv giccsei
névnapra kapott tucatnippek.
megítéled a tükörtelenséget.
hogy láss, eléd tartom magadat:
szemtől szemben vagyunk,
egy küszöbnyi félelem választ el,
süpped az idő, lépéstelen ünnepeinket
elfedi, korrodál.
szárnyakat nem ablakot adtál
mikor a sárból felkapartál
bentről törted borda reccsent
violencia a szent rend
aladdig se azóta se
üreges szavak szintézise
Szürke kőhíd ível át a megfagyott folyó fölött,
hídközépen két sötét alak.
Háttal állnak, szóra várnak, míg szitáló szürke köd
vonja be a parti bokrokat.
A náthától, aki kába,
menjen el a patikába,
ott pultozik Amália,
süt róla az apátia...
Mióta nem félek a férfiaktól,
nő se vagyok. Kikeményedtek látomásaim,
külön formát kapott minden szívverés,
és külön szívet minden pozitúra.
Csöndben szeretlek, mikor alszik a város,
hallgatag hintákat az eső még átmos,
ablakom veri, cseppre csepp koppan,
ujjaid neszét vélem bolondan.
Látod, a kis gyufaárus lány pózába` kucorgó
Szentlélek fönn hál a tetőn, már fújja a kását...