Tamandy kedvenc versei
A kimondott szó
Vissza sosem vonható.
Fontold meg, mit szólsz.
Végigmegyünk majd azon az úton,
melyről száz meg száz ember letért.
És akad majd, aki nekünk vigaszt nyújtson,
együtt megyünk majd te meg én.
Büszkeséggel tölt el - Úrhidán élhetek,
hogy e kis faluban nap mint nap ébredek,
régi iskolában a padot koptattam,
boldog ifjúságom éltem itt gondtalan.
A szabad ég alatt mindenki egyforma,
Ugyanúgy nézhetünk a fénylő csillagokra.
Ugyanúgy melegít bennünket a nap,
Ugyanúgy mindenkié minden pillanat.
Ha fájó emlékek kínoznak,
s fájdalma nem csitul, hatalmába ejt, el nem enged,
indulat és gyötrelem dúl benned,
róla egymagad tehetsz
csak, mert szüntelen dobol fejedben,
gondolataid magad szennyezed,
régi sérelmeiddel, melyek már nincsenek,
hisz minden napod tündöklő tisztaság lehet...
Kegyetlen, de mégis szép volt ez a világ,
áhítottunk mindig valami nagy csodát.
De nem minden az volt, aminek az látszik,
tudtuk, hogy valami itt bizony hiányzik.
egy lap a Jelenések Könyvéből
Hajnalok hajnala előtti esten
viharfelhőket fúj felénk a szél.
Jaj de sok embernek megérthetetlen,
hogy aratnod kell mit elvetettél.
Szelíd lelkemen
kifogott az idő,
a kór vasfogával mar
- roncs testem vergődő -
sejtjeim falja,
nézem, milyen éhes,
tán jól se lakhat,
a csontom már érdes...
Névnapodon felköszöntünk
rím-faragott formában,
meg is isszuk az áldomást
virtuális kocsmában.
Esőcsepp gurul kopott köveken,
sátrakba menekül, ki él és mozog,
lelkesedésem még így is töretlen,
miközben az eső hajamon csorog.
Nem ismertem
mégis olyan
nem ismert még
de elmondtam
azt is amit
eddig soha
megtettem én
nincsen nyoma...
Itt a csók!
Júniusi hőhullám,
leizzasztó délután,
kutyám lábamnál hever
képén vigyor-jókedvvel!
Aratás
A Jóisten pöffent, parázslik pipája...
...prüszköl már a hajnal vesszőparipája,
kristálycseppet görget, fűszálhegyre függeszt,
majd parazsat hevít - ma is perzsel, fülleszt
Hófehér karjával ölel, simogat,
békét sugározva lelkem gyógyítja,
néma tisztasága szívem szólítja,
a csend zenéje elbódít finoman.
Esőcsepptől csillog a kert,
az üde zöld arcú udvaron
összecsukta szirmát a virág,
villámfarkú fecskét várja az otthon,
sárból csücsörített, meleg fészek,
a muskátli bársonyára terül az alkony,
házak ablakaiból hunyorítanak a fények.