Teodorick kedvenc versei

Abdai Gyöngyvér

Majd meglátod

Volt tavasz, félve rohanó
Volt aszály, őszbe futó
Volt perc, hideg télbe jutó
Volt idő, soha meg nem váró.

Tovább...

Kristály Borbála

Virágtalan

Virágtalan nyílok ki minden tavaszon.
Sikoltva gázolok át a kietlen avaron:
Szemeim télben felejtett aszott levelek...

Tovább...

Fehér-Deák Barbara

Elengedésig

Villám-dörögés, felhő-csöpögés,
levél hörög, penna pörög és...

Tovább...

Driszkó Dóra Éva

Arcod...

A kedvességed az égbe ragad,
Mit meg nem adnék, hogy érezzem karodat...

Tovább...

Szabó Xenia

Káin és Káin

Két testvér, két iker.
Egyforma az arcuk,
S egyforma a lelkük.
Van nekik két gazdagon
Termő, apró telkük.

Tovább...

Zagyi G. Ilona

Időt veszek, ha nagy leszek...

Talán taníthatnálak beszélni,
vagy inkább te, engem cicanyelven,
akkor tudnánk egymásnak mesélni.
Te vajon hiszel a tündérekben?

Tovább...

Glau Konrád

Ciber e`

apokrif gasztro-helyzetjelentés

savanylik
ajtón ablakon bé a zöld
még
víz zubog lobog
kicsit amitől
okkerré fuzionál
a fűkeserv...

Tovább...

Papp Viola

Könnyű teher

Pár fényes
márvány-kavics
napfényes
mólókra visz.

Tovább...

Huszár Henrietta (Hobbitka)

Ketrec

Egy ketrecben vagyok, melyet mindenki csodál.
Ketrecben vagyok, mert az édesanyám félt.
Félt, ezért nem enged.
Csak azt mondom:
"Semmi gond, anyu, megértem."...

Tovább...

Singlár-Árvai Barbara

Haikuk a betegágy mellől

Spiráltörésben
megtörten várakozom
a nagy lépésre.

Tovább...

Popovics Dániel Gábor

Óda a teához

Hiányoztál, régi kedvesem,
sok ízed, heved, árnyad,
felforrt kedély nedvesen
csurog lefelé a számba.

Tovább...

Klára Systane

Gyönyörré áldott pillanatban

Tudom, milyen, mikor nem melegít a Nap,
ha köddé válik a legszentebb álmod is,
ha elérhetetlen vágyad: fájón hamis...
Tudom, ki érző ember, - néha "pofont" kap!

Tovább...

Klára Systane

Kis pipacs

Keserű mosollyal nevetett rám a megrettent pipacs,
mintha mondta volna, ő parlagon heverő, kis ripacs.

Tovább...

Sallai Ágnes

Lélekutazás

Lassan siklik csónakom,
nem kell evezőlapát,
révbe ért száz sóhajom,
lelkem lelkedre talált.

Tovább...

Raffay Györgyné Anna

Reményt hozó kikelet

Kiment a rétre, a lába nyomán virágok kacagtak.
A vén akácfa meghajolt, majd megszólította
szél nyelvén, mint a hársfa húrja, lágyan zenélt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom