Tinka57

Néha feltörnek belőlem a szavak, mint egy forrás...mindig vigasztalnak, biztatnak. Erőt kapok tőlük! Megosztom Veletek őket, talán számotokra is nyújt feltöltődést! Legszívesebben természeti képek ösztönöznek gondolkodásra és megfogalmazásra. A legtöbb vers dallamként jön elő képzeletemből.
Néhányat itt is találtok:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=2478&n=marcyt&blog_kategoria=Szalai%20Krisztina

A felhők elvonulnak lassan felettünk,
Lehet most már újra, önfeledt nevetnünk,
És ha pedig mégis erre gomolyognak,
Majd áldást, békét, éltető esőt hoznak!

Kriszti*

A legkedvesebb költeményem:
Babits Mihály: A második ének (1928)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.