Toma kedvenc versei

Tomasovszki István

Szonett az ifjúsághoz

Víg rohanása a széllel, bújva a
réten, a lombban, a dombokon át,
söpri a régit, a múlót, fújva a
ráncon, a sípon, a csontfuvolán.

Tovább...

Zajácz Edina

Lennék

Lennék réten üres csigaház, azt várva, hogy egyszer
sétádon majd észreveszel, s inged zsebe szállást
nyújt nekem. Így érnénk fel a hegyre mi ketten, ahol sok
percet töltöttél már nélkülem - álmaid útján,
csendesen. Én azt kívánnám; tenyeredbe tegyél, és
fénytelen, árnyas házamat úgy simogasd, ahogy arcod
fújja az alkonyi szellő. Pirkadatig figyeled lágy...

Tovább...

Zajácz Edina

apámért(i)

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

Tovább...

71145

Jáger László

Szavak szerelme

Mindenkit, kit szavak szerelme
tartott a létben, óvott és kísért
elér egyszer a józanodás perce
s ettől hűvös lesz, okos és kimért...

Tovább...

Csontos Sándor

Számvetés

Íme hát:

Megéltem a semmit és mindent,
Nincs tovább.

Tovább...

4299

Csontos Sándor

Nem álmodom többet

Nem álmodom többet, szerelemről,
Fehér csipkéről, a tűz vöröséről,
Lángoló szíved melegéről.

Tovább...

Péter Éva Erika

Éjlyukak

Fűszálak bölcsőjén ring az ég: gyermek,
körülötte ringanak esti mégpercek.

Tovább...

Péter Éva Erika

Reflexív

Araszolnak a napok. A feszült
estek összegabalyodnak.
Kibontanám, de egyedül
minek zsonglőrködjek.

Tovább...

Péter Éva Erika

Acélfonal

Egy holdnaptár, azon vésett vonal:
halvány hajszál, mégis olyan erős,
akár láncos, sodort acélfonal.
Ki tudná azt, mióta ismerős...

Tovább...

Jagos István Róbert

Anyám

Anyám.
Mily kevésszer mondtam ki e szót.
Szinte sosem hallhatón.
Anyám.

Tovább...

Széles Kinga

Szemlesütve...

Harminchárom rügyet bontott,
A hit, remény és szeretet,
Keresztfán függ szép gyümölcse...

Tovább...

73140

Csontos Sándor

Őrületben, szerelemben

Őrületben, szerelemben,
csókkal lezárt szemeimben
elrejtettem, megmentettem,
amit adtál, minden szépet,
kéket, vöröset, aranyat, csillogó
szavakat, selymes hangodat.

Tovább...

Csontos Sándor

Az utolsó dobbanás

Még egy utolsót lobbanok,
aztán nem vagyok.
Még egy utolsó sor füzetem
lapjain, aztán búcsúzok.

Tovább...

Csontos Sándor

Ez lettem

Lehettem volna:
Egy álmos, kis utcán kockakő,
Melyet koptat az ember és idő.
Aki némán várja végzetét, hogy
Mikor jön a vég, a porát,
A szél vigye majd szerteszét.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom