Zotyo1966 kedvenc versei
Tanulságot adott a rövid élet,
pedig boldogságot kerestem benne!
Tollammal vágok rajta egy mély léket,
amiben elmerülhet lelkem csendje.
Szürke madár, az alkony száll,
nyomában tél suhog,
kigyúlnak halvány lángrózsák
szárnyán a csillagok
Itt jár közöttünk, szívünkbe költözött,
Életünk azóta ég és föld között.
Körülvesz bennünket, lelkünket felfalja,
Nem maradt más, csak a közöny vérfoltja.
Lelkemben a sóhaj panaszosan hangzik,
Unalmam, mint szürke macska hever,
A szemem mégis felréved egy barna falig,
Ahol egy fényes csillámsáv megy el.
Csirkefogó, álnok idő,
álmodozó bajkeverő,
napsugarán árvacsalán
növekedik árokpartján.
van egy kert a domboldalon,
hogy mi van benne...?
lerajzolom
Kevés szó hagyja most el szívemet, számat,
De annál erősebb bennem a bűnbánat.
Húzós álmom volt az éjjel:
szülői ház látszott közel,
háznép ágyban, minden csöndes;
apám ablakában mécses...
Szép palota messzi tájon,
De nem hallat gyerekzsivajt.
Minek a külső dicsfény, ha
Belül minden bús, kihalt.
Holnap jönnek az unokák,
de tiszta hideg a szobám.
A télen még nem fűtöttem,
mert bukszám üresen böffent.
Gondok országa lettél, szép Hazám!
Bár kincsed annyi, mint az óceán.
Terem itt gyümölcs, van zöld legelő,
Földjeiden minden fellelhető.
Adj még életet,
Te, ki bölcsen számláltatod
az éveket...
és békét...
hogy megélhessük mindennek
a végét...
Szerelem, barátság, gyűlölet, vadharag,
rajongás hazáért, ez voltál tenmagad!
Nem volt benned hamis, nem volt benned álság,
Nemzeti dalt írnod maga a kiváltság!
nem bántott senki
én voltam rossz
szeretnék szeretni
tisztaság vonz
Uram, egy kövön pihentetem fejem,
S várom, hogy vigyen az álom,
Mert egyre fájdalmasabb az élet
E felgyorsult, gonosz világon.