Zsazsa82 kedvenc versei
...dermedtség ül szabadságon.
Rám fagy, látom, hogy lélegzem,
zaj vagyok a téli csendben.
Reccsen az ág, ahogy lépek,
moccan valami... az élet
riad, rebben körülöttem...
Arra gondoltam a minap:
Tán nem véletlen mondják
az emberi természetet.
Hisz mindazt, mi mögötte van,
a természetben megleled.
Valahol késztet,
legbelül érzed,
lássad a szépet,
legyen benn részed,
mit lelkedbe zársz.
Lám, tört örömtől zokog a világ,
a Föld forgolódik égi ágyában.
A szíved csendesen dobban,
szerelem fénye arcodon,
visszanézel gondolatban
megannyi boldog évszakon.
Elvirágzott őszi kertben járunk
Kopár ágak közt tűz át a napsugár
Lélekben az ősszel eggyéválunk
Ahogy velünk együtt őszül a határ
Lépteink mint szívünk összehangolt
S a Nap meg-megcsillan fehér hajadon
Gondolatom a múltban csatangolt
Szerelmesen csüggtem minden szavadon...
A tető megroskadt valaha régen,
peregnek a szétmálló cserepek.
Benéz az este a tátongó résen,
hideg van már, látszik a lehelet.
Ej, mozdulj, öreg, csinálj meleget!
Téli estén hó esett, eljött Télapó.
Szánon repült, és vele együtt sok manó.
Ők neki a pici, szorgos segédei,
Életünknek varázslatos kis részei.
Az égről fehér hó szitál,
Átölel egy angyalszárny.
Repülünk, visz a szél,
Elmúlt a nyár itt a tél.
Északkelet felé gomoly felhő száll
Ezer dallamokon át.
Gyenge kacagást hord a szél
Kies, sárguló völgyeken át.
Feketén földig ér
A vizes felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
Fordul a Nap. Búcsúznak a hársak az utcán.
Dördül az ég, és ömlik a nyári eső.
Hársfavirágok ronggyá vert hada hull rám,
ők se hiszik, hogy eljárt már az idő.
Ősszel az erdőben...
Susogva hullottak falevelek,
Az erdők megadóan vedlettek,
Megadóan csak tűrték gondjukat,
Hullatták bíborvörös lombjukat.
Tajtékzik a tenger, csöndesen morajlik,
Lábamnál egy hullám, kicsap majd a partig.
Verscsokor az ősz eljöveteléhez
Szürke szélben jön,
Kinyitja széles szárnyát:
Deres dermedt gyep.
Lágy lelkem nagyon bágyadt,
Szívemnek fája fáradt.