Zsazsa82 kedvenc versei
Északkelet felé gomoly felhő száll
Ezer dallamokon át.
Gyenge kacagást hord a szél
Kies, sárguló völgyeken át.
Feketén földig ér
A vizes felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
Fordul a Nap. Búcsúznak a hársak az utcán.
Dördül az ég, és ömlik a nyári eső.
Hársfavirágok ronggyá vert hada hull rám,
ők se hiszik, hogy eljárt már az idő.
Ősszel az erdőben...
Susogva hullottak falevelek,
Az erdők megadóan vedlettek,
Megadóan csak tűrték gondjukat,
Hullatták bíborvörös lombjukat.
Tajtékzik a tenger, csöndesen morajlik,
Lábamnál egy hullám, kicsap majd a partig.
Verscsokor az ősz eljöveteléhez
Szürke szélben jön,
Kinyitja széles szárnyát:
Deres dermedt gyep.
Lágy lelkem nagyon bágyadt,
Szívemnek fája fáradt.
ahogy pereg, csak pereg,
megadva magát a szélnek,
játsszon vele, röptesse...
A csend mindent elmond,
A halált, az életet,
A gyermeki firkával
Falra rajzolt képeket.
Kutya sem törődik veled,
Te sem vársz már senki másra.
Álmodból rázod fel magad,
Fittyet hányva a világra!
Őszi falevelek mindent beborítanak a föld felett,
Légben, szélben is sodródnak, elsuhannak a sírod felett...
Gondolod, hogy testvérek a csend és sötét?
És amikor ez a kettő terül föléd
Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed,
Minden a tied, nyugalmat már nem kéred?
Ott álltunk, te meg én, rémülten,
magunkra hagyva sötétségben.
Könny patakokként folyt arcodon,
összetörten kérdezted tőlem:
Mi lesz velünk most, kis Testvérkém?
Társtalanul jár fenn a magasban,
Végzi a dolgát nap nap után,
Alszik a holddal, várja a hajnalt,
És vele lép át ég kapuján.
Tankák
Születés
Egy boldog párost
Szerelmének gyümölcse
Egymáshoz láncol,
S készül közös jövőre,
Úgy vélik, mindörökre
Tűznek lángját eloltotta,
Véget ért a nagy lakoma.
Illendően asztalt bontott,
Mindenkitől elbúcsúzott.