Zsazsa82 kedvenc versei
Tajtékzik a tenger, csöndesen morajlik,
Lábamnál egy hullám, kicsap majd a partig.
Verscsokor az ősz eljöveteléhez
Szürke szélben jön,
Kinyitja széles szárnyát:
Deres dermedt gyep.
Lágy lelkem nagyon bágyadt,
Szívemnek fája fáradt.
ahogy pereg, csak pereg,
megadva magát a szélnek,
játsszon vele, röptesse...
A csend mindent elmond,
A halált, az életet,
A gyermeki firkával
Falra rajzolt képeket.
Kutya sem törődik veled,
Te sem vársz már senki másra.
Álmodból rázod fel magad,
Fittyet hányva a világra!
Őszi falevelek mindent beborítanak a föld felett,
Légben, szélben is sodródnak, elsuhannak a sírod felett...
Gondolod, hogy testvérek a csend és sötét?
És amikor ez a kettő terül föléd
Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed,
Minden a tied, nyugalmat már nem kéred?
Ott álltunk, te meg én, rémülten,
magunkra hagyva sötétségben.
Könny patakokként folyt arcodon,
összetörten kérdezted tőlem:
Mi lesz velünk most, kis Testvérkém?
Társtalanul jár fenn a magasban,
Végzi a dolgát nap nap után,
Alszik a holddal, várja a hajnalt,
És vele lép át ég kapuján.
Tankák
Születés
Egy boldog párost
Szerelmének gyümölcse
Egymáshoz láncol,
S készül közös jövőre,
Úgy vélik, mindörökre
Tűznek lángját eloltotta,
Véget ért a nagy lakoma.
Illendően asztalt bontott,
Mindenkitől elbúcsúzott.
Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
Elfeledte minden lépte,
Honnan indult, s merre tart.
Szenteste közeledett,
de az én lelkem nem elégedett!
Jézusnak
Megsúgta már
rég a Lélek;
Szemeidben
kincset érek.