Zsazsa82 kedvenc versei
Visszatérés az üres szülői házba
Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.
Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
Elfeledte minden lépte,
Honnan indult, s merre tart.
Valahol késztet,
legbelül érzed,
lássad a szépet,
legyen benn részed,
mit lelkedbe zársz.
A szíved csendesen dobban,
szerelem fénye arcodon,
visszanézel gondolatban
megannyi boldog évszakon.
Elvirágzott őszi kertben járunk
Kopár ágak közt tűz át a napsugár
Lélekben az ősszel eggyéválunk
Ahogy velünk együtt őszül a határ
Lépteink mint szívünk összehangolt
S a Nap meg-megcsillan fehér hajadon
Gondolatom a múltban csatangolt
Szerelmesen csüggtem minden szavadon...
Szomjasan, éhesen, vékonyka hanggal,
Reszkető testtel és rózsaszín orral,
Sorsára bízva az ártatlan pára,
Tenyérnyi cica egy kukoricásba`.
...dermedtség ül szabadságon.
Rám fagy, látom, hogy lélegzem,
zaj vagyok a téli csendben.
Reccsen az ág, ahogy lépek,
moccan valami... az élet
riad, rebben körülöttem...
Hetvenkét évemre ha visszanézek,
S emlékeim közt fáradtan matatok,
Találok köztük csillogóan szépet,
És néhány ócska, megsárgult kacatot?
Tankák
Születés
Egy boldog párost
Szerelmének gyümölcse
Egymáshoz láncol,
S készül közös jövőre,
Úgy vélik, mindörökre
Kutya sem törődik veled,
Te sem vársz már senki másra.
Álmodból rázod fel magad,
Fittyet hányva a világra!
Gondolj majd rám, ha tavasz
illatát hozza a szél.
A fák virága, mint hófehér gyöngyfüzér.
S a pitypang virágától sárgul a rét.
Csiviteléssel hazatérnek a fecskék.
A tető megroskadt valaha régen,
peregnek a szétmálló cserepek.
Benéz az este a tátongó résen,
hideg van már, látszik a lehelet.
Ej, mozdulj, öreg, csinálj meleget!
Élet az erdőn éveken át
Téli tájban
hallgat a fenyves, roppan a hó.
Őz orra nedves,
lépte is puhán toppanó,
társa a kedves,
felhőbe bújó Holdanyó.
Társtalanul jár fenn a magasban,
Végzi a dolgát nap nap után,
Alszik a holddal, várja a hajnalt,
És vele lép át ég kapuján.