adamne kedvenc versei
Mínusz negyvenben fronton a havas hajnalok gyönyörködtetnek, nem léhaság.
A hómező felett lustán hömpölyögve riadót fúj csendben a némaság.
A kopasz-ágú fák majdani lombjain születni fog egyszer az új világ...
Szétfolyt időben
ne keresd a boldogságot!
Azt csak régmúlt időben
néhol megtalálod.
Élt egyszer egy Jób nevű ember,
Egyenes és feddhetetlen.
Hét fia, három lánya született,
Voltak állatai ezer számra.
Mocorog a föld,
hagymalányok ébrednek,
tavaszi remény.
Keserű sóhaj messzire szálljon,
Vigasztalást és gyógyírt találjon!
Nem kell gazdagság, te légy a kincsem,
Egészség, öröm, téged érintsen!
Kamaszlány koromtól tudat alatt
A színház bűvölete bennem élt.
Soká e világot csak könyvekből,
Újságból s filmekből ismertem én.
Januárban még reméled,
Hogy ez az év mégis szép lesz.
Gond és bánat messze jár,
Mosolyog a napsugár.
...
Péntek, tizenhárom, ne félj a mától, lábad tedd előre, majd hátra, hadd haladj az úton.
Rád vágytam, karomban tartottalak,
Szívem kimondta: téged szeret,
Vágyak közeledtek, zajok távolodtak,
Kéz a kézben ültünk egymás mellett.
Szerelem, szerelem,
te csodás érzelem,
nincs a földön még egy
ilyen veszedelem.
Kihalt a város pereme,
egyedül vagyok az éjben,
átölel emlékek gyűrűje.
ördögszekér hátán érkezik a mélabús gondolat
először megvigasztal majd patkánymód fojtogat
nyitnikék hízelegnek szerelmesek ócsárolnak
és megtörik a vaskos gondterhelt csendet
így teremtenek hitvány érzések között rendet
...mely annyira kegyetlen,
s aláz, mert tehetetlen két kezem,
meg az eszem, jaj, az eszem...
Hosszú, téli éjszakákon
Elrepít egy édes álom.