adamne kedvenc versei
Az én Valentinom
Titkom vagy feledhetetlen
Életemben mosoly vigasz
Varázs az eltűnő télben
A szívemben öröm tavasz
Régi fészkén két kis galamb,
el-elvagyunk, giling-galang,
turbékolva-tollászkodva,
szürke szárnyon nincs már pompa.
Hogyha nem lennél,
kihunynának bennem
az égő csillagok, csak
a lélek vacogna csendben,
nem tudnám, mit akarok,
csak bolyongnék a mély,
éjszakai, sejtelmes csendben,
ködként aludnék egy esőcseppben...
A házasság Isten törvénye,
Legfontosabb a lélek fejlődése.
Sorsunkban a magány időszaka
Az egyedüllét fájdalma.
Vannak azok a napok,
amikor nagyon tudunk szeretni.
Ideig, óráig maradunk angyalok?
amit aztán el is lehet feledni.
Vallomás
Itt
Vagyok,
Nézz csak rám!
Légy velem, míg
Világ a világ!
Az árnyékvilág
Gyakran szól hozzánk jó vagy...
Könyvek közt utat keres néhány gondolat,
mintha hozzám szólnának a zizegő szavak,
szemem meggyötörten egy puha álom után,
gyötör a csend, csak a fény árad felém csupán.
Egy diákcsapat hangos zajjal társalog,
Megüti a fülemet ez a borzalom.
álmodozások kora
Hajtottam vajdánk lovait,
Száguldó, szép paripák nyomai
Felverték a szép tájnak aranyporait.
A végtelen, vad tájban haladtunk egyre tovább.
Eljön az este, gyengéden magához ölel,
a sötét vállára vonja szomorú fejed,
a gyertya lángja halkan dalol,
dudorászik egy kedves dallamot.
Nem is tudom, Jézus, drága, kinek írjak,
Próbára tett életemért minek sírjak.
Édesapám, édes szülém oly rég elment
Angyalok kórusába, a mennybe felment.
Porka havak hullnak,
szikrázik a táj,
ostoroz a vad szél,
megremeg a száj.
Fehér ruhában szikrázó táj,
puha hópihe libbenve száll.
Kismadár kopog ablakomon,
reggeli imámat mormolom.