adamne kedvenc versei
Ember, ugye, szeretnél még élni?
Ember... ugye, szeretnél még élni,
csillagok között álmodni, repülni,
szép, illatos mezőn virágot szedni,
gyönyörű madárdalt örökké hallgatni?
Barátnőmnek vega tál,
Férjem épp most vegetál.
Betegséget tagadtál,
Mégis mindent kihánytál.
Az ötvenedik
Magam vagyok a vers,
akár egy költemény,
szerelem szerkesztette,
vágyból fakadó remény
Kertünkben, a fenyők között
tarka macska ott sündörög.
Vadászatra jár a szeme,
megbújik ott, van is esze.
Egy megszeppent idős ember fohásza
A jó embert idős korig annyi inger éri,
Amiért a sors a rosszat bőkezűen méri.
Nem csoda, ha kiábrándult, nemigen hisz jóban,
Hisz a jóért életében de sokszor állt sorban.
Bolondos, szeles,
nem dicséretes,
de jönnie kell,
mert nyár közeleg.
Nyílik az ibolya
Harmatos virága.
Meglocsolom magát,
Az Isten megáldja.
Locsolásról mindig az jut eszembe,
Fiúk jöttek, és mindenki vizes lett.
Ez a húsvét igen másként zajlik majd,
Kezet mosunk, zuhanyozunk nap mint nap.
Várnak a korsók,
telnek a hordók,
érik a bor már,
ízlelem én.
Húsvéthétfő reggel
minden legény felkel.
Ünneplőbe öltözik,
zsebében a kölnivíz.
Nyílott a nagyhét titokzatos kapuja,
alázattal hozott szeretetet, békét.
Home office-ból elszavalom
a virtuális verset,
online térben meglocsolom
az egész Budapestet!
Néha szomorú virágok
szirmán pihen a csend,
és gyors léptekkel számolja
a múló éveket.
Ma olyan közel volt ég és föld,
ahogyan felébred a világ,
lángkoszorút viselt a napfény,
már bimbózik a narancsvirág.