adamne kedvenc versei
Születésnap
Ej, eltelt megint
egy év,
az út mentén kavicsok
szóltak,
az égen a felhő
borúsan szállt,
kinyílt a virág, mi
köszönteni akart...
Mindennap veled álmodok.
Mindennap gondolok rád.
Mindennap veled érzek.
Mindennap szerelmesen érzek.
Légy áldott, angyali Poétám!
Köszönöm, hogy időt szánsz reám.
Ej, sápadt arcú, kopaszodó ősz,
ó, bágyatag táj, te lomha, levert,
ne légy már ilyen bárgyú, szomorkás,
nézd, a szél arany levelet kevert!
Itt, ebben a kókadt korban
a semmiért állunk sorba,
tartunk tisztes távolságot,
éljük ezt az új világot.
Kurrognak a darvak...
búcsúzó a hangjuk,
el kell nekik menni,
ilyen az ő sorsuk.
Tollas bálba készülődünk,
pihe-puha párna vár.
A Holdapó rád mosolyog,
napocska is alszik már.
Száműzném, mint a romlott étel illatát,
s feledném örökre a szavakat, hiheted,
nem volt kedvemre való e közlés, rémes
látni` az emberi lénynek ilyen bukását.
Emeld fel az elesett embert, mikor
Szétnyílni látod alatta a tengert!
Ne hagyd magában örökre elveszni,
És a gonosz emberek közt szenvedni.
Titokkutatók
érzelemtenger mélyén.
Boldog mentőhajók
vigaszöblök szélén,
rejtélyes mélységben
lélekbúvárok úsznak,
borzongató kékségben
szeretet ölébe bújnak.
Az ősz sóhajt fáradtan, betegen.
Színes könnyet hullat keservesen!
Levélkönnyek halva az avaron,
Harmat, ködfátyol a ravatalon.
"táplálék"
Ahogy a Hold fénye
Áttükröződik a
Tó vizén,
- Parttól partig ér.
Rátelepedett a bánat már rég testemre,
sírástól, mint patak vize, kiszáradt szemem.
Reqviem
Cickány rejtőzködik gombakalap alatt,
ólomkönny súlyától pókháló-lánc szakad,
szúrós pillantással kökény-szemek lesnek,
fagynak körme éles - attól vezekelnek