amalina kedvenc versei
Agyonolvasott, szurtos könyvtári könyv:
lapjai kijárnak, doh-szaga árad...
Képírás és versfaragás
két egytestvér:
nincs tagadás!
Dunapart,
Szerelmek,
Bánatok,
Beszélgetések,
Séták...
Házam vagy, én az ablakod,
bárhova nézel, én ott vagyok.
Átüt a fény a fellegen,
házadat mindig meglelem.
Felkeltem a hajnalt, kedves,
ma újra veled kóborlok,
az öröm úgy öleli át szívem,
mint falevél a lombot...
Nem kell titkolódznom:
Vagyok aki vagyok.
Költőtársak s olvasóim, hálásan köszönöm néktek,
hogy itt álltok mellettem, mikor lelkemből vérzek.
A szívemet könnyű összetörni,
szavakkal is jól meg tudsz gyötörni,
mindegy neked, lényeg az, hogy fájjon,
tisztességből nincsen benned már nyom.
Hányan akarták már megváltani
ezt az eszeveszett világot?
Valahol mindig eltört valami,
pedig mindenki mindig jobbra vágyott.
Alkosd meg magadban saját
Apádat
Alkosd meg magadban saját
Anyádat
Szeretetedben izzón...
Magamban álmodoztam
hűvös szobámban,
emlékek hűs vizében
alá-alámerültem,
és mindent elfeledtem,
mi volt körülöttem.
Elaludt a bánat,
lágyan kél a szél,
megcsöndesült vágyak
álmáról beszél.
Leszünk-e még, mint gyermekek, fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár?
Mint megroppanó csendcsigolya,
fekete rémületzongora
egy anya sikolya.
Úgy gondolom, talán segíthet még rajtad:
soha szitokszóra ne nyisd ki az ajkad!