amatorpike kedvenc versei
A tél most apró pihe tenyeremen,
nehéz ráfogni azt, hogy nem szeretem.
Koronás csodák a vattacukor-fák,
mintha angyalok zenéjét hallanák.
Patak s folyó vígan szalad,
érzik már, hogy itt a tavasz.
Napsugár jár jeget töri,
télnek nyomát eltünteti.
A ma sosem elég, neki több kell
a holnap napja ám ezt csak vágyhatja.
Csillogó csillag csóválva búcsút int,
sejtelmes sötét sötéten legyint,
fény sétálva játszik a szürke falon,
csend titkon révedezik az ablakon.
Bányának porában nevelte a munka,
frontmesterré cseperedett Ő azóta,
bányász lett, pedig apja csak ettől óvta.
"Szerencse le, szerencse fel" szólt a nóta...
Ide születtem én, itt voltam kisgyerek,
idehúz a szívem, de máshol ébredek.
Negyven év. Szívembe rajzolt vázlat...
Tud-e festő festeni ettől szebb tájat?
Megbetegít ez a föld, elhullanak embereink már,
Förgeteg indul délről, s árad messze keletről,
Metsző szélvészként veti által lenge ruháját,
S állunk védtelenül, mert nem tudjuk, ki parancsol.
"Itt van az ősz..." és
jön majd a tél is,
ecsettel a táj
színeket kever
Ikertestvér Péter és Pál,
derék, szorgalmas legények.
Keresetük nem verték el,
álmuk egy-egy családi ház.
Elhagyott már a sok fészek,
fecskék, gólyák útra keltek,
elrepültek messze délre,
tél elől a napsütésbe.
Tegnap lettem lélek-sebzett,
Évfordulónk elfeledett.
Van, ki azt mondja: én,
Tudni kell ilyet az élet delén.
Sok-sok színes buborék
Hancúrozik vígan,
Mint a tornaversenyen
Terpeszben és hídban.
Haikusan
Vannak örömök...
széppé teszik életed -
hidd el, élni jó!
Nincs már mit tenni, megkondult a harang,
őszi szél temet sárgult álmokat.
Minden mi szép volt, hirtelen odavan,
tegnap hős volt, ma már csak áldozat.
Hideg esőcseppek bolondul sírnak,
tócsába hullva semmibe se bíznak,
éled a föld némán, opálosan fénylik,
megnyugodva szétterül, elér az égig.