amatorpike kedvenc versei
Két év a poeton
Az idő oly gyorsan rohan,
két éve múlt most pontosan,
ajtótokon bekopogtam,
a küszöbön toporogtam,
már majdnem visszafordultam.
Már nem jut át rajtam a fény,
belülről csillanok néha...
Hűvösebbre fordultak az éjszakák,
eljött már a változás.
Őszi ruhát öltött fel a táj,
s belopta magát egy újabb színhatás.
Ne szólj hozzám,
Maradj némán.
A csend a vigaszom,
Arcodat hallgatom.
Kacérkodik a nyár,
flörtöl is az ősszel,
bájoló suttogás
- Küzdjünk az idővel...
Voltam szerelmes még valamikor régen,
míg fényesebbnek láttam a csillagokat az égen.
Míg színesebbnek tűntek a virágok a réten,
míg boldogság rejtőzött a szívem mélyében.
Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik. -
Az éjszaka leple alatt egy őszi napon
Sétáltam hazafelé megszokott utamon.
Gyenge szellő mellettem kísértetként surrant,
Árnyékok táncjátéka sűrűn elém bukkant.
Porba hullt zászlaja, akarata megtört,
Az élet csatáját reménytelen vívta.
Emléke még forró, minden percet megtölt,
Utolsó szavával a teremtőt hívta.
"Bizony mondom Néktek", nem könnyű...
...meg-
látni egy tenyérben
öklömnyi reményben
csalást az erényben
tiédben enyémben
Hajléktalanok dala
Nincs fedelem, nincsen székem,
Nincs, ki megszánhatna engem.
Kopott ruhám, cipőm fáradt,
Elfordulnak, megaláznak.
Most nem számolok lépést, sem ütemet,
nincs más ritmus, szívverés s lélegzetem.
Elszürkült gyöngy a szó záloga,
nem mossa könny, csiszolja ígéretem.
Bánat
Árva madár fészkére száll,
magányosan párjára vár,
de elhagyta hűtlen párja,
nincs már sehol maradása.
"A fának lombokat hoz a tavasz,"
és a szabadság sincs messze már....