amatorpike kedvenc versei
"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz"
mi az, mi belülről irányít világos elmével látni,
mi diktálja és parancsol szívünknek: kit szabad szeretni,
és a gyúló szerelmet mi küldi el az öntudatunkhoz?
Torreádor... jó barátom,
Megsebesült egy bikától.
Így mesélte ezt el nékem,
Hogy miért, azt én sem értem...
Hátad mögött jár a nap.
Napárnyékok játszanak,
tréfás tündér a légben
csalfa tükröt tart éppen.
Bárd alatt nyög a lélek,
Mit jelent, ha vesztenélek.
Mit jelent, ha a szív utazik,
Ha a sors egy élettel tartozik.
A Virágnak Virág
Kaptál onnan Fentről
olyan Túlvilágit,
az Égnek és Mindenségnek
Illatos Virágit.
Családommal minden nyáron
nagy élmény egy kempingtábor.
Ez évben egy kis tóparton
vertünk családommal sátort.
Csüngős hasú malacka
rátalált egy barackra.
Szagolgatja, nézegeti,
az orrával gyűrögeti.
Kopp-kopp... esőcseppek
mélabús, egyhangú zenéje,
erősebb most, mint a város
sokszólamú, állandó beszéde.
Elvégeztem már miért e világra jöttem
visszanézek nem maradt-e utánam torzó
nem volt sétagalopp sem vasárnapi korzó
de a pohár ami félig volt megtöltöttem
Könnyező, haldokló csillagok,
Mondjátok, hogy óh... én ki vagyok?
Csak hulló csillag a kék égben,
Vagy törmelék a semmiségben?
Jelentkezem újra e szent szavak oltárán.
Melyet rég elhagytam, s magamra maradván,
Az élet lejtőjén egyre mélyebbre csúszva
Visszatérnék még kis időre, amíg erőm futja.
Volt egy asszony, talán boldog sose volt,
Keserű életet élt, és sokat dolgozott.
Gyerekeit nevelgette, és a sok kínt eltűrte.
Rozália volt a neve, de mindenki Rózsinak becézte.
angyalbőrbe varrt krampuszom
varázskönyve bár titok
ne törd buksid e rébuszon
basszuskulccsal zárt nyitok
Kint harmatot könnyeznek a füvek,
levél fonákján egy pók szendereg,
hálón cseppek gyémántjai gyűlnek.
Halk vonatfüttyben... álmos emberek.
Életünkben, mint egy csobogó patakban,
Keveredve dolgok hömpölygő, zúgó habban.
Benne rejlik minden kellemes és hűvös,
Legyen az ember nyugodt vagy épp nyűgös.