ambrus.magdolna kedvenc versei
Nem elég
Nem elég bezárni néhány ablakunk.
Lehajtott fejjel falnak visz akaratunk!
Szívekben bujdosó partizánérzés,
csaló maszkok mögött nehéz a légzés.
ímhol jössz
rád szikkadt vággyal
tele ösztöni homállyal
tekinteted ócskán tüzes
polcról való
elvi tünet
árcédula látszik rajta...
Befogad az erdő,
lassan elszendergő,
búcsút intnek nyárnak
széllel lengő ágak.
Egy gitárt vettem ajándékba
nagyon régen a fiamnak,
elővettem húsz év múlva:
"Ó, jó lesz ez most magamnak!"...
Teremtő Emberistennek lenni fantasztikus dolog,
az alkotás tűzétől leszünk boldogok.
Két szótag az egész, mégis úgy fáj.
Nem olyan, mitől hízna a máj.
Nem szabadulhatsz tőle, bármennyire szeretnél.
Rajtad marad, mint egy lyukas póló, mit le nem vehetnél.
Mondd, akarsz-e szivárványt csalni égre,
hűs ezüstöt csobbanni eső után?
Mondd, akarsz-e tarka virágot rétre,
illatot bódulni, hol zsong a határ?
(3 soros-zárttükrös)
Esdünk hozzád, Te ravasz tavasz,
Reméljük, a húsvét nem havaz...
Esdünk hozzád, Te ravasz tavasz.
A csend
Hideg hószavaid
Szerelmünk deres hóviharán,
Mint havas földek januárban,
Úgy hatnak rám.
Hűs szellő suttogott
álmodó hajnalnak,
napsugár bujdosott,
hol rügyek pattantak.
Elértem az első százat
a népszerű Poeten,
nem éreztem lámpalázat
közel hetven évesen.
Hajad, mint a selyemfátyol.
Szemed, mint ezerszín szivárvány.
Ajkad, mint csörgedező kis patak...
Szomorú szerelem
Hegedűm húrjain fájdalom könnyei hullnak,
Halálos szerelmi bánatom dalain megújulnak.
Kunyhóm közé ástad sírvermemet,
Szívem temetője őrzi hűséggel a szerelmünket.
Uram, szabad kezed van
azt tenni, amit jónak látsz,
és legyen meg az akaratod,
ha magad is úgy akarod,
de szabadíts meg a gonosztól,
mert már az álmok is csak
piszkos fényekre tapadnak...
Hang nélkül gondolkodom rajtad,
Elmém didereg, de a vágy lobban.
Rád gondolok, s csak merengek,
Hogy téged mennyire őszintén szeretlek.