ambrus.magdolna kedvenc versei
Két szótag az egész, mégis úgy fáj.
Nem olyan, mitől hízna a máj.
Nem szabadulhatsz tőle, bármennyire szeretnél.
Rajtad marad, mint egy lyukas póló, mit le nem vehetnél.
Mondd, akarsz-e szivárványt csalni égre,
hűs ezüstöt csobbanni eső után?
Mondd, akarsz-e tarka virágot rétre,
illatot bódulni, hol zsong a határ?
(3 soros-zárttükrös)
Esdünk hozzád, Te ravasz tavasz,
Reméljük, a húsvét nem havaz...
Esdünk hozzád, Te ravasz tavasz.
A csend
Hideg hószavaid
Szerelmünk deres hóviharán,
Mint havas földek januárban,
Úgy hatnak rám.
Hűs szellő suttogott
álmodó hajnalnak,
napsugár bujdosott,
hol rügyek pattantak.
Elértem az első százat
a népszerű Poeten,
nem éreztem lámpalázat
közel hetven évesen.
Hajad, mint a selyemfátyol.
Szemed, mint ezerszín szivárvány.
Ajkad, mint csörgedező kis patak...
Szomorú szerelem
Hegedűm húrjain fájdalom könnyei hullnak,
Halálos szerelmi bánatom dalain megújulnak.
Kunyhóm közé ástad sírvermemet,
Szívem temetője őrzi hűséggel a szerelmünket.
Uram, szabad kezed van
azt tenni, amit jónak látsz,
és legyen meg az akaratod,
ha magad is úgy akarod,
de szabadíts meg a gonosztól,
mert már az álmok is csak
piszkos fényekre tapadnak...
Hang nélkül gondolkodom rajtad,
Elmém didereg, de a vágy lobban.
Rád gondolok, s csak merengek,
Hogy téged mennyire őszintén szeretlek.
Mikor eljön értem,
Már nem fáj semmi.
Gondolkodtam rajta,
De nincs mit tenni...
Versem ha születik
Sötét éjszakában
Oly könnyed egyszerű
Mint kint az utcán a fa
Lámpa alatt
Ha sötét van
Csak ügy van
Megpróbálok...
Elfáradt a vén Nap, most pihenőre tér.
Fénylő, álmos szemét lassan lehunyja már.
Nem látni a párnát, hová hajtja fejét,
Ahol reá béke, csend és nyugalom vár.
Új tavasz érzete jár át,
nem veti felleg az árnyát.
Mesterem arca eszemben,
hajtom a bringa karát,
s érve a kis tanya mellé,
hallom a tréfa szavát...
Szeretnék valakit szeretni,
S nem a szerelembe szerelmes lenni,
Elmenni messzire, s álmodni,
Egy más világban valakit szeretni.