attilamesz kedvenc versei
a capite foetet piscis
Én hordom mocskotok
fertelmes halomba,
derekam tőletek görbe,
becsületem a vödörbe`:
gazdag avagy koldus,
mind elfordul fintorogva.
Mára hirtelenül elfogytam melletted.
Száz kilométer per óra sebességgel
futottál az ős belváros utcáján el,
fás, elmosódó, lihegő emléknyelvvel.
Áldd meg szeretettől túlcsorduló szívét,
mely melegíti mindannyiunk életét.
Áldd meg, Uram, lelkét, ami gondoskodó,
lényét mert életünk tőle gyarapodó.
Áldd meg kezét, mi érdes a munkától,
finomat ehetünk az ő jóvoltából.
Mint széthullott legó, darabokat pakolsz
össze vágyaidból rajzolt skiccek mentén,
sérült peremeket sorjázva, simítva
az elfüstölt tűzijátékok visszhangzó,
olcsó pufogásába a filléreken
vett álmok keser-ízű ébredéseit.
Reggelek homlokán verejtékgyöngyök,
megint egy kezdet, és megint egy vég;
fecskéket várunk, hol varjak kárognak,
kőkemény dió az estebéd...
Karácsony éjjel van, sár, faarcú bábok,
gyufát árulok és meleg álmot.
Fél papucsom még tegnap árokba esett,
otthonom nincs, anyámmal elveszett.
A múlt levendula puffadt skáláján állok,
mély földemen alszom százhúsz esztendő óta,
vastag törvény ez vagy igaz, gyönyörű élet?
veszített drága lelkeim, vártok odaát?
A hajnali utca bíbor-kosztól fénylik,
aszfalton szívforma mélyedésben
gyűlik a poshadó pocsolyavíz,
egy ablakból csirkecsont hullik le éppen.
Egy, kettő, három után négy és öt.
görcsös-gerincem túlfeszített íj,
csak viszem makacsul roncsolt testem,
nem engedelmeskedik, nem akar
engem, rongy vadállatként, azért sem...
fertőtlenítő leheletű
csend gubbaszt, majd hirtelen
izgágán inal, görget
galacsinba gyúrt múltat
át a folyosón
a kajla huzat
Csak saját felelősségre!
Rögös az út. És csak részekben nézed.
Életpályaklisék mozaikolnak.
Kiraknád persze, hogy lásd az egészet,
s rajzolatán ott ücsörögne a holnap.
Tündérkertben
harmatcseppen
napfény csillan,
tovaillan
Igen, én vagyok az asszony,
kinek szájába az Úr szóvirágot adott,
mégis belőlem születnek álnok fattyúdalok.
Gyermek lett egy szép fohászból -
pislogott a magzatmázból,
sírás görbült apró ajkán,
gyöngyszem gördült le az arcán