b.cermidoff kedvenc versei
Napsugárral locsolgatom,
Öntözgetem lelkem kertjét
Menjél el, ha tudsz, barátom!
Úgy érzed vár a nagyvilág,
sok szépséggel és csodával.
Ott sohasem lesznek hibák?
Sosem tudom megköszönni,
jóságos Atyám;
Napjaimnak minden percén
gondot viselsz rám.
Eső után rét füvén,
pilleszárnyon, könnyedén
hajlong egy szép tündérlány,
ruhácskája szivárvány.
Senkinek sem adott az Ég
jobb anyukát náladnál;
Megérdemled, hogy éntőlem
csak szépet és jót kapjál.
Anyák napja hajnalán
eléd állok, anyukám!
Hívogat szívednek
kicsi harangja;
Rohanok Tehozzád
lélekszakadva.
Jézusnak
Hangodat meghallva
indultam el;
Támogatsz bőséges
kegyelemmel.
Jézusom, a keresztúton
sok fájdalom meggyötört.
Vétkeimnek terhe alatt...
Nagyon fázik a vén tölgyfa,
nincs már rajta a lombruha.
Postaládám rejtekébe
költözött egy pókcsalád;
Tágasabb és szebb lakásra
egész Budán nem talált.
Beköszöntött a hideg tél,
eső esik, hó szemerkél.
Ablakomat kora reggel
kitárva;
Lepkekislány rászállott a
párkányra.