babesz kedvenc versei
Emlékszem, milyen volt az élet nélküled.
Egy borzalmas rémület.
Féltem, fáztam, vágyva vártam,
Emberek karjaiban jártam...
Hozzád bújok, ha félek,
Mikor semmit nem remélek.
Érted, csak érted élek.
Ha nem volnál, az volna vétek.
Szétfeszülök. De nem tudom, miért...
Szóljon, ha valaki ért!
Piros fotelben csücsülsz,
Belém sok gondolatot szülsz.
Tudod, nekem nem az számít, hogy pénzt hozol haza.
Az számít, hogy mikor itt vagy, bátran bújhatok hozzád oda.
Mi leszek, ha nagy leszek?
Csak egy félős kisgyerek.
Mi lesz, ha már nem leszek?
E kérdésre nem felelhetek.
Nem tudom, hogy mi legyek.
2006-2014.
Az én iskolám már halott.
Ki tudja, tán mert nem voltam ott.
Bebújtunk a szobába, hogy ne legyen, ki zavar.
Összesúgtunk, játszottunk, s aludtatok hamar.
Egyikőtök mellkason lelt álomra,
Míg másikotok a derekamat karolta.
Miattad akarok jobb lenni,
Miattad akarok felnőni.
Miattad akarok érezni.
Te vagy, ki mellett nekem kell végezni.
Nem hallom meg, amit mondasz,
Ha nem a szemembe nézel.
Szembogárban zakatol a fények metrója,
Titkot őrző, cserfes, néma kígyója....