bardosedit kedvenc versei
jogállamban kérem
bimbózó az élet
jogállamban kérem
sosem lépek félre
Már nincs hó, sem jégcsap,
Nap éltet. Ezer ága süt.
Meleggel simogat!
Örökös körforgás,
Évszakok követik egymást.
Örömpillangó
Esőcseppek kékje altatja a kertet,
csillagködök pásztázzák a lombokat,
elfáradt szentjánosbogár fényt remegtet,
angyali kéz ringatja a dombokat.
Ámor nyila hasítja a levegőt.
Udvaromnak díszítését,
levegőmnek frissítését,
égig érő fenyőm törzsét
célozgatja veszettül?
Teraszom egy kicsi kert, lesz majd park!
Zöldell már a menta s a cickafark,
kacagva bimbót bont az iszalag.
Ablakon csordul, hervad a szirma
téli virágnak, cseppben egy trilla
hull a párkányra, gördül a dallam,
mint víg csalogány, száll a szabadba.
Ha korodról faggatnak,
Mondjad vállat vonva: Csak
Tizennyolc... plusz ötvenkét
Év élettapasztalat.
Délceg öregember
az utcasarkon áll,
keménykalapja alól
pipafüstje száll...
Gyanútlanul
besétáltam a haramiavilágba,
fogaimmal jó szándékot cibálva.
Életemért nem sokat adtak,
nyitott bicskák villanásai fogadtak.
Szerényen, halkan köszöntem.
Sáros cipőt nem másba töröltem.
Lehúzott rolók
Hosszú volt az út,
elértél valamit,
és jött a vírus -
helyetted alakít.
Megborzong végre a Tavasz,
Szereti ezt a friss zenét.
Szereti, ha jő a Ravasz,
Hangokra kapva kis fejét.
Covid-19
Ez a nyár más lesz,
mint a többi,
nem tudva, fogunk-e
tábortűznél összeülni...?
Akik szerettek, nem szerettem,
akit szeretnék, nem szeret.
Hogy más is így járt, nem vigasztal,
de élek, amíg csak lehet.
Lajhár
lassított felvétel minden mozdulatom
ha egyet csusszanok, bizony megfontolom
s amíg a percek oly sebesen peregnek
én csak lógok a fán... könnyen megismernek...
Tudatos gondolkodók, avagy ki nevet a végén
Minden betegségnek
a stressz az alapja,
erre rásegít az ember,
ha félelem rabja.