bardosedit kedvenc versei

Puskel Irén

Merész utakon

Merész útjaimon
a vaksi vágy perel,
szeretős világból
névtelen követel,
minden emberire
gyorsul a pulzusom,
játékos sírásban
tündöklés arcomon.

Tovább...

Ambrus József

Lármafestők

Vakarcsnyalábok a zivatarban,
lángfarkú, kiégett kannibálok
harcos szemekkel a kocsmazajban
- aprópénzre váltják a világot.

Tovább...

Takács Mária

Nyughatatlanul...

most csend van, hideg, téli csend
a lelkem fagyott jégvirág
nagyon szerettem, de elment
hívta őt az árnyékvilág...

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Ma még adhatsz

...harcoltam a sors ellen... küzdöttem,
nem voltam könnyen leigázható,
szenvedtem, könyörögtem, dühöngtem,
hinni akartam, hogy az ember jó.

Tovább...

Hegedűs Gábor

Emlékek

szürke árnyak a szürke falakon
s vad viharral köszönt be a tél
feladni soha de nem tudhatom
a sejtelmes éj majd miről mesél

Tovább...

Uzelman János

Téli dal

Hópihe száll fenn, a magasban,
holdanyó nézi mosolygós arccal,
fehér takaró fedi a tájat,
hópelyhek között angyalok szállnak.

Tovább...

Pődör György

Ócska, régi dal

Darumadár egyszer régen
integetett fent az égen,
messzi-messze a fű zsenge,
tartsak vele, azt üzente.

Tovább...

Palotai János

Voltak... vannak...

Voltak nagyon jó napjaim,
bizonytalan, rossz napjaim.
Vannak csodás emlékeim
és fájdalmas emlékeim.

Tovább...

Mészáros Lajos

Éltető remény

Rohanó időben
felsejlik a remény,
legyen az életünk
akármilyen kemény.

Tovább...

Jousse Elisabeth

Eljött a tél

Megérintett a tél hidege,
végigsöpört az úton,
mint hegyes tőr, úgy mart
belém a korán jött alkony.

Tovább...

Marton Paul

Februárhoz

Fagyok elöl menekülsz, de néha megtorpansz,
majd visszafordulsz és mélyre vágod csáklyádat,
töröd, zúzod a jeget, szinte beleroppansz,
izzadságból csiholod az örömmáglyákat.

Tovább...

Bánlakyné Moravetz Edit

Settenkedő tolvaj

Sokan sokféleképp verselték meg
simogatását a hajnali szélnek.
Én magam is költöttem már róla
szép, álomittast, lágyat, bársonyosat.

Tovább...

Verebélyi Tamás

Imavokáció

Drága Teremtő Atyám, te vagyon maga az Ige, s végtelen voltodig az lészel.
Egyetlen Tervező, ki mindenséget megtervezé s megépíté azt időtlenbe,
Menny portája s Föld pillérei pengetnek, mikor lényeddel bölcs ítéletet végzel.
Fiókáid mindenik, akiket gyengéden betakarsz, s szállítasz szép szárnylepleddel:
Kicsoda hát olyan bátoran botor, hogy vádolni mer téged beléje szemedbe?

Tovább...

Erdei Erika

A mellékhatás

Avagy mese a monogámiáról, a valódi elköteleződésről és a stabilitásról

...ám párja kérlelve, kacéran szabódott:
- Gondold át, ez a frigy annyira végleges,
bár... hűség ügyében nem leszel csalódott!

Tovább...

Molnár Jolán

Türkiz kékség

Tengerem türkiz kékség,
eleven...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom