bardosedit kedvenc versei
Merész útjaimon
a vaksi vágy perel,
szeretős világból
névtelen követel,
minden emberire
gyorsul a pulzusom,
játékos sírásban
tündöklés arcomon.
Vakarcsnyalábok a zivatarban,
lángfarkú, kiégett kannibálok
harcos szemekkel a kocsmazajban
- aprópénzre váltják a világot.
most csend van, hideg, téli csend
a lelkem fagyott jégvirág
nagyon szerettem, de elment
hívta őt az árnyékvilág...
...harcoltam a sors ellen... küzdöttem,
nem voltam könnyen leigázható,
szenvedtem, könyörögtem, dühöngtem,
hinni akartam, hogy az ember jó.
szürke árnyak a szürke falakon
s vad viharral köszönt be a tél
feladni soha de nem tudhatom
a sejtelmes éj majd miről mesél
Hópihe száll fenn, a magasban,
holdanyó nézi mosolygós arccal,
fehér takaró fedi a tájat,
hópelyhek között angyalok szállnak.
Darumadár egyszer régen
integetett fent az égen,
messzi-messze a fű zsenge,
tartsak vele, azt üzente.
Voltak nagyon jó napjaim,
bizonytalan, rossz napjaim.
Vannak csodás emlékeim
és fájdalmas emlékeim.
Rohanó időben
felsejlik a remény,
legyen az életünk
akármilyen kemény.
Megérintett a tél hidege,
végigsöpört az úton,
mint hegyes tőr, úgy mart
belém a korán jött alkony.
Fagyok elöl menekülsz, de néha megtorpansz,
majd visszafordulsz és mélyre vágod csáklyádat,
töröd, zúzod a jeget, szinte beleroppansz,
izzadságból csiholod az örömmáglyákat.
Sokan sokféleképp verselték meg
simogatását a hajnali szélnek.
Én magam is költöttem már róla
szép, álomittast, lágyat, bársonyosat.
Drága Teremtő Atyám, te vagyon maga az Ige, s végtelen voltodig az lészel.
Egyetlen Tervező, ki mindenséget megtervezé s megépíté azt időtlenbe,
Menny portája s Föld pillérei pengetnek, mikor lényeddel bölcs ítéletet végzel.
Fiókáid mindenik, akiket gyengéden betakarsz, s szállítasz szép szárnylepleddel:
Kicsoda hát olyan bátoran botor, hogy vádolni mer téged beléje szemedbe?
Avagy mese a monogámiáról, a valódi elköteleződésről és a stabilitásról
...ám párja kérlelve, kacéran szabódott:
- Gondold át, ez a frigy annyira végleges,
bár... hűség ügyében nem leszel csalódott!