bardosedit kedvenc versei
Taníts meg, élet... vidámnak lenni,
Búskomoran nézem... a jelen arcodat.
Napjaid csak bajainkat zongorázza...
Keményen játszva a szegény hangokat.
Kétezertizenöt március
Csak
bújsz a
csövek közt,
kis nyakadig...
Eltűnni nyomtalanul,
nem az én utam.
Távozni váratlanul,
nem engem mutat.
Avagy példázat az Igazságról - 5.
Az én Mennyei Atyám vala az igaz kézműves az öröklétben.
Alkotó Ő, ki Igéjével tervez, s óvó kezével önt formába,
s legbölcsebb is, hisz hasztalant nem végez, s fogadja művét oltalmába:
"agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben."
Jászberényen már túl
De Farmoson innen
Újerdő-dűlőút
Apuval kettesben
Nem lennék első, mert elmúlhat
tömjénfüst is és a szerelem is,
nem lennék első, ki utat tör hévvel,
a fény csak vakít`ná szemem is.
Napisten fényében
Mindig gondolván a szépről.
Egy igazi szerető szívről.
Mindent, amit csak tudtál,
Neki őszintén odaadtál.
Annyi könny lecsordult,
sok mosoly eltorzult,
tüskék szívbe szúrtak.
Csendünk közöny útja.
Imádtam a régi patak partját,
a Nap égő, aranyló smaragdját,
amint végigkúszik a kidőlt fán,
ágas-bogas gyökerek foszlányán.
Csillagot nézzed az éji tájban,
úgy gyönyörködjél az éjszakában,
látod, a Hold is mosolyog néked
olyan kedvesen, mint a Nap délben.
Szél
Dúdol,
E dallam
Oly ismerős.
Eltűnt ifjúság...
Bár szép a rózsa, de sebet ejt,
szívét jég borítja, fájdalmat rejt.
- Légy önmagad! - szól a szlogen.
- De hát ki vagyok én?...