bardosedit kedvenc versei
Nincs tökéletes út,
sem egyetlen, a biztos.
Nincs tiszta forrás sem,
ha álmod már piszkos.
Az áldozatokért
Csodálatos lény az ember,
kiontja, fűzi az élet,
a lélek a térbe kilép,
s eljárja útját, a végest.
Vándor, ki erre jársz,
tedd le hát a terhed,
pihenj meg nálam,
azt nem kell cipelned.
Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban
álmodból átmentett reménykedés.
a lélek evolúciója
Azt hiszed, a szikla halott,
mert nem kószál a réteken,
pedig fontos munkát kapott
- első láncszem az életen -
Sose fájjon a szíved, rossz se legyen kedved,
Van, ki gondolatban mindig ott van melletted...
Sose fájjon a szíved, rossz se legyen kedved.
Szerteszét az erdőn felhangzik az ének,
Életre hangolnak vidám kis zenészek,
Nadrágjuk vasalva, ingük citrom-sárga,
Cipő nélkül járnak kerek e világban.
A szakítás tartalma.
Féltékenység hatalma.
Hűtlenségünk sziklafala.
Érzelmeink búcsúdala.
Hűs szellő suttogott
álmodó hajnalnak,
napsugár bujdosott,
hol rügyek pattantak.
Jöjj ki a rétre,
langyos a szellő,
fenn a magasban
fecske repül.
Itt a tavasz! Jobban vártam őt bárkinél,
óvatosan, félve kélt a Nap s minden, ki élt.
Bársonyruhát öltött az erdő, a mező,
a tél elköszönt, már a múlté, ködbe vesző.
szabadon
változó koor
s változom én is
szemem
még ugyan az
de mást látok mégis
a mederből
mi volt
minden részecske...
A csend
Hideg hószavaid
Szerelmünk deres hóviharán,
Mint havas földek januárban,
Úgy hatnak rám.
Húsvét közeleg, gyerekek,
készítsünk sütit, kereket!
Lisztet, sót teszünk a tálba,
el is készül vacsorára.