barnaby kedvenc versei
Árpád-kori lakótorony
egykor a Pilis hegységben.
Mára teljesen elpusztult
Dobogókő közelében.
Nagyon bugyuta, nagyon szerelmes és túl hajnalban készült szonett
Az vagy nekem, mint télvízkor a kamra
Az éhezőnek, a remény élelem,
Többé nem gondolhatok csupán csak magamra,
Többé nem rettenthet halálfélelem!
A hold előbújt,
ragyognak a csillagok.
Szellők játszanak.
Ködbe hull a múlt emléke,
Mára már csak töredéke
Maradt velem a képeken,
Mutatja részben életem.
Természet, ó, természet, lágyan ringó rét.
Gyermekláncfű, pipacs, szívem melengetéd.
Napban fürdő falevél ontja illatát,
Nyújtózik nagyot, mint én,
Mikor reggel kidob az ágy.
Huszonhét éve már, hogy utoljára ott jártam nálad.
Fent ragyogott a Hold, és az idővel repültünk.
Ó, csillagos háztetők, melyről kiáltoztunk.
Ó, te szép nyári naplemente a Michigan tó fölött.
Fenn az égen fecske száll,
virágba borult a táj.
Illatozik a liget,
zümmög ezer méhgyerek.
Sóhaja is száll.
Tűzben ég napok óta.
Ó, csak jönne már.
Mily boldogan ölelné,
ha végre már engedné.
Emberek megint bezárkóznak, félnek,
házfalak némák, de nekem mesélnek,
nézem a színüket, állapotuk milyen,
mindent elárulnak, bólogatok, igen
Tóparton ülök,
A vízre pottyanó csöpp
Karikát indít
El, hullám terjed szét a
Kis tavon csendesen.
Útmutató
Lásd,
Könnyű
A p e v á t
Írni: öt sor,
Tizenöt szótag.
Külön világról álmodoztam,
magam köré falakat húztam.
Olyan legyen az én világom,
hogy oda senki be ne lásson!
Júlia volt az iskola szépe.
Na, nála se láttam még szebb lányt.
Ha ránéztél, mintha az égre,
a Napra, a szemed szikrát hányt.