barnaby kedvenc versei
A vacsora könnyű volt és szeretve áldott,
Az anya arcán egy utolsó mosoly virágzott,
A kisfiú a sosem lesz holnapról álmodott,
De az elveszett élet erre esélyt sem adott.
Akarsz-e gyermekként együtt játszadozni,
Egy kedves dalt együtt gitározni,
Egy húron pendülni, elveszni a dalban,
Elveszni benned, te meg magamban?
Évek óta az utakat rója,
többszáz kilométert megy teherautója,
csodaszép országok várják,
míg ide-oda viszi áruját.
Ó, ti magas tölgyek, régi idők őrzői,
jó nézni, hogy ilyen magasra tudtatok nőni,
itt szinte minden fát, minden bokrot ismerek,
eszembe jutnak az itt rótt kilométerek.
A villám váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
Füstdrapériák lógtak... az eső lemosta őket a földbe...
Elpasszollak, mint a lasztit,
Könnyű dobásom kosárra pattint,
Vidám sport, bohém játék,
Meccset nyertem, trófeád ajándék!
állt a réten néma csendben
füvet legelve sok birka
hitték biztos minden rendben
hisz a gazda ezt megírta
Hazug világ... óh, kérlek, mondd meg nekem,
hova tűnt a becsület és tisztesség?
E szavakat már rég nem ismerheted,
kihaltak, mint szívekből az emberség.
Akármi fáj,
akárhogy fáj,
míg van kiért
és van miért,
addig még élni érdemes.
Félig töltöm tele, hogy legyen bőven benne.
Vagy félig hagyom üresen,
Így is lehet becsületesen.
Mert ha csak felére lesz pénzem,
Oszt a nagy ürességet is megértsem!
Olyan vagy nekem, mint az elnyűtt cipő,
Mely sorsokon át simult lábaimra.
Lágyan, szeretve koptatott az idő,
S mindig találtál választ álmaimra.
Ti régi, régi,
híres bölcsek, tanítók,
sok tanítástok
igaz ma is, és örök
- mély főhajtás jár nektek!
Felhő fürdik tó tükrében,
Nap kacsint ránk tünde égen,
hűs fuvallat arcon csókol,
rózsa bókol illatozón.