barnaby kedvenc versei
Sok pókháló alkotja kőfalát,
a hegyeknek milliárd évnyi réteg,
s a hártyák közé ember önmagát
bepréselte, mint csontvázas tetemszett.
Vízkeresztkor megküzdöttek,
harcban győztes - na, ki más?
Ki a húst is hússal eszi,
nem lehet más: Konc király.
Hét hóvirág
Hangosan szól a zenebona,
elmegyünk mi oda,
ahonnan jön a muzsika,
örvendezik hét kis fruska.
Hangtalan volt a pillanat, már nem ölelt féltőn a kar,
reszketeg lelkem mezején anyám könnyei koppantak.
Érzelmeim örvényein átalsiklott a gondolat,
reményteli holnapjaim fényszálai körbefontak.
aztán csak ültek az ágakon
hangos szókkal dicsérték a mát
csőrükből ma áldást szórtak az emberek közé
új évet vártak szebb jövőt
- hallottam ahogy elűzték a múltat
Az ételhordó a kordéról leesett...
Jó vastagos és hosszú jégcsap keresett
Menedéket a keskeny lövészárokpárkányon!
Mi meg lebújunk... még meglőhetnek faron-háton.
Talán nem eltévedt ez a lélek bennem,
mikor e testé lett egy véletlen percben.
Hűséges egy vendég, amíg vagyok, marad,
bár örökké lennék, de itt csak ő szabad.
Bú szövi át átkos napjaikat,
Boldogtalanság mélységből árad.
Bent is hideg marja álmaikat,
Baj, végleg temetik a honvágyat.
Szél
fúj el
zizzenő
falevelet,
mint én fújom el
fel-felderengő
emlék porát,
mely máig...
George Meredith
...Egy rózsabimbó nyílik,
Mint a Hesper, olyan szelíd,
Ha medrében siklik.
Vegyük elő maskaránkat,
Mellé jó nagy kolompunkat,
Készüljünk a farsangi bálra,
Elijesztjük a telet nemsokára
Tükörvers
pillantásodon
élet fénye lakozik
kristályhegyeken
már érzem hogy értem élsz
a szemedben olvasom...
...félek az eljövendő magánytól,
félek, hogy holnap nem leszel,
helyetted majd át a csend ölel.
Hogy jut majd neked is,
ha neki már sok van.
Hogy pislákol lámpád,
ha vakítja fényár.
Ne álmodozz, proletár!