budajo

Nagy szeretettel köszöntelek olvasóim között. Budapesten születtem és itt is élek. Édesanyám gyermekkoromban, mindig mesével altatott el, ami a mai napig nagy hatással van rám. Kedvenc mesém, Grimm- Jancsi és Juliska volt. Ez az időszak volt életem leggondtalanabb és legboldogabb időszaka. A mesében a jó elnyeri méltó jutalmát a rossz pedig a méltó büntetést. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az életben ez nem mindig így van és nehéz elviselni az önhibánkon kívül történt igazságtalanságot.
Erre egy megoldást találtam, hogy nem kell mindig jól járni, nem kell mindig győzni.
Versírással, kamasz koromban próbálkoztam először, de nem maradt meg belőlük egy darab sem.
2018 decemberében úgy éreztem, hogy megfeneklett az életem, de a hóesésben gyönyörködve megírtam a Hóesés versemet és, hogy ne vesszen el, regisztráltam a POET-ra.
A fájdalom és a szenvedés az ami segített, hogy megtaláljam önmagam.
Számomra a vers a lélek ajándéka. A csendben elmerülve hallgatni, hogyan törnek elő érzések, amik szavakká, mondatokká formálódnak.

Boldog ember aki látja a szépet és lelkében megőrzi a pillanatot.
Az igaz boldogságot és biztonságot, viszont egész életemben a hit adta, amire Édesanyám tanított.