budajo

Budaházi József vagyok, 57 éves. Budapesten születtem, szüleim vidékről költöztek a fővárosba családot alapítani. Édesanyám gyermekkoromban, mindig mesével altatott el, ami a mai napig nagy hatással van rám. Kedvenc mesém, Grimm- Jancsi és Juliska volt. Ez az időszak volt életem leggondtalanabb és legboldogabb időszaka. A jó elnyeri méltó jutalmát a rossz pedig a méltó büntetést. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az életben ez nem így van és nehéz elviselni az önhibánkon kívül történt igazságtalanságot.
Erre egy megoldást találtam, hogy nem kell mindig jól járni, nem kell mindig győzni.
Versírással, kamasz koromban próbálkoztam először, de nem maradt meg belőlük egy darab sem.
2018 decemberében úgy éreztem, hogy megfeneklett az életem, de a hóesésben gyönyörködve megírtam a Hóesés versemet és, hogy ne vesszen el, regisztráltam a POET-ra.
A fájdalom és a szenvedés az ami segített, hogy megtaláljam önmagam.
Számomra a vers a lélek játéka, kilépés a tudatos életből a képzeletbe.

Boldog ember aki látja a szépet és lelkében megőrzi a pillanatot.