cedrus49 kedvenc versei
Magyar Kultúra Napja 2023
A kultúra benned, s szolgál örömül,
utódaidnak ezt hagyod örökül,
de vigyázz, ne kevesebbet adjál,
mint amennyit őseidtől kaptál!
Ha barangolni hív majd a rét
tavasszal, ugye, jössz velem?
A patakparti füzek alját
már réges-régen ismerem.
Teszi dolgát a test vakond-vakon,
erek alagútján szalad a vér:
piros szövet, verő-gyűjtő vadon,
sejtett sejtje ad-vesz és visszatér.
Szűretlenül sötétedik teánk.
A tévében megint riogatnak,
az aktuális hír súlya leránt.
Füllesztő a lég, bukón az ablak
Költészet Napjára
- Ha verset írsz, ne csak magadnak
rójad a sorát, ha magyar vagy!
Érezd át, másnak ez mit jelent,
hidd a múltad, jövőd és jelent.
A sápadt Hold reszketve öleli át
a golyó-tépte március-éjszakát,
szállnak az égbe testet vesztett lelkek,
a csillagok közt menedékre lelnek.
Oltalmat remél minden, ami él,
lám, az álom is jobb a semminél.
Hiteget, hogy az ébredés csaló,
bolondnak való trójai faló.
Anya!
Mi miért nem éltünk úgy
Mint más családok
Miért nem laktunk palotában
Palotában akartam élni
Te lettél volna a Királynő
Apa a Király
Aranyhajat akartam...
Megvendégelt ma a reggel.
Napsugárnak melegével,
Boldogröptű madárkákkal...
Hallgasd kicsit a reggelek
hangját, és ha tiszta
tekintetével rád köszön az
új nap, köszönj vissza.
A reggeli Nap ígéretes mezben.
bőség kosarában dagad a semmi.
Köpésálló plakátok lengedeznek,
mélázva, milyen a másiknak lenni?
Hagyta, hogy elfusson mellette a világ.
Nem akart versenyezni vele,
Rohanjon mostantól nélküle tovább,
Ő inkább lemarad, s elmegy másfele.
Repülnék,
Adj nekem szárnyakat,
Éreznék,
Adj nekem vágyakat,
Alkotnék,
Adj nekem színeket,
Szeretnék,
Add nekem szívedet.
Emlékezés a II. világháborúra
Én még láttam mikor az égből bomba hull alá,
és az angyalok dala helyett a sziréna szólt.
Ti nem hallottátok soha a Katyusa ugató hangját...
Melegítőnadrágban megy a közértbe,
A banyakocsit maga mögött húzza,
Leveszöldség, csirkefarhát,
Mit felejt el, a gondolatok elúsznak...