cseg76 kedvenc versei
Szállj, madaram,
szárnyaddal szántsd fel az eget,
repülj, míg lehet, fel a magasba,
menj, messzire menj,
mondd fiadnak, lányodnak,
ez az a hely, ahol élniük kell.
Új, jó barátom,
a konok Letargia,
mindennap hallom,
fülembe suttogni a
bánatom okait,
mélységem fokait,
miközben táncol velem.
Talán álom voltam
talán az álmodó
talán a rét füve
vagy rajta kiscsikó
Rémalak várt engem az este otthon,
Árny melyet felismert a szívem egyből,
Ő akit sok bűnnek a terhe rontott,
Bár csodás volt hajdan, alakja fennkölt;
Lelkem egy darabja, dicső tanítóm
Állt előttem ott szigorún, s felém dőlt.
Csendes volt az éjjel, nagyon, nagyon csendes,
Csak egy csillag szólta, szólta, hogy "siess".
Szorosan egymás mellett
mint fán kedves verebek
ültek sort a víg-apók
Sötétedik, és nincs még szállás.
Erősebb, gyakrabb lesz a fájás.
Kincses napkeletről mágusok és bölcsek
királyfi-nézőbe Júdeába jönnek.
Fent a fővárosban mit se tudnak róla;
Betlehembe mennek, ős-próféta-szóra.
Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,
vizsgálni szándékát emberi szíveknek:
aki befogadta, azt ő is meghívta,
elvinni magával - királyként jött vissza.