cseg76 kedvenc versei
Jézusnak
Megsúgta már
rég a Lélek;
Szemeidben
kincset érek.
hideg kőlapok, avar, bokor, tölgy.
én nem siratom a halottakat.
nem is nevetek, csak úgy épp vagyok
érzések nélkül, bágyadt-hallgatag.
Még ilyen hosszú idő után is terád gondolok,
hiányzol nagyon, feledni sajnos nem tudok.
Mert te voltál az egyetlen, akit annyira szerettem,
kit a szívembe zártam, s el azóta sem engedtem.
Nézd a kertem -
mint a lelkem,
virágaim fénnyel fonva,
hatvan évem leng a légben
nap csókolta illatokba`.
Amoreflexnek
Szerető szívek összeérnek,
együtt dalolnak, egymásért élnek.
Hegyek között, ahol mindig
hideg havat hord a szél;
Mikulás és háza népe
békességben éldegél.
Hóember állt kinn a téren
egy zord téli napon;
Kabát nélkül dideregve
átfázhatott nagyon.
Jézusnak
Midőn lábam kitartóan
melletted halad;
Kisimul a göröngyös út
lépteim alatt.
Lennék fa lombja
ha szirmairól
hűvös harmatkönnyet is
áldozna lágyan
ám a fűre simulva
hervadna el a virág
Míg élünk, addig kellene
feltartóztatni a távolságot;
a közénk furakvó időt.
válasz Radnai Istvánnak
csigaházak nyirkos utak mentén
lestrapált emlékképek között
fényárban úsznak az álmok
csalóka örömök és vándorok
Jópár napja kóborolok
elgyötörve, kiverten;
Megörültem, hogy e csinos
házacskára ráleltem.
(haladóknak)
romlások percein túl ha a test-legó
reggelre fájdalmasan összeáll
elmondja álmod a kis-halál-
ból felkelni volna jó