csekepeter kedvenc versei

Bíbor Kata

Szokatlan csend

Szokatlan csend vesz körül
ez a hallgatás másmilyen
valami súlyos fénytelenség
kúszik a nyakszirtemen
hajamat nem simítod félre
megint arcomba hajlik
szemem sötétjében
a világ vonaglik...

Tovább...

Ábrahám István

Egy reggelen

E korai órán illant az álom,
Hogy rám talált a való mégse bánom,
Mi szükség van az éji képzeletre,
Ha kutattalak de nem voltál benne.

Tovább...

3974

Mezei Marianna

Reménytelenül

Életem peremén lógatom a lábam
és tengelye körül forgatva magam,
elvesztettem hitem, helyem nem találom,
kifosztott álmom a semmibe zuhan.

Tovább...

47127

Bíbor Kata

Vándorbotra dőlnek

Egyenesen állok, belül meggörnyedek
lehúz a mocsokba a nagy-nagy semmi
felhasított emlékek vándorbotra dőlnek
melléjük guggolok, félek elengedni.

Tovább...

Mezei Marianna

Az utas

Megszédült, pedig nem is volt részeg
s ahogy a villamosra kapaszkodott,
fátyolos tekintetével rám nézett,
majd egy üléshez vánszorgott, s lerogyott.

Tovább...

Bíbor Kata

Vágy-lilák

Szívemben élsz.
Mióta... minden percére emlékszem
először albérlőnek gondoltalak
majd belaktad magad egészen.

Tovább...

Ametist

Téli álom...

Húr nélküli lantot penget a
képzelet: a Tél-tündér
váratlan érkezett, halvány
kezével végigsimít a tájon
- zúzmara- álom -
apró, didergő jégcsapok
csengetnek kristály-dallamot,
és egyre halkuló dalát dúdolja...

Tovább...

Mezei Marianna

Boldogság

Álmait kergetve
érte az este
s nézett vele szembe
a sápadt telihold,
fázott a teste
remegett egyre
s a széken min ült
összébb kuporodott.

Tovább...

Fekete György

Önvallomás

Óh, a Nő maga a csoda,
Kinek a tűző déli Napnál fényesebb
Szép szeme tündöklő ragyogása,
És neked még lelked is megremeg,
Ha rád esik egyetlen pillantása.

Tovább...

Bíbor Kata

Már nem kérdezünk

Nem kérdezel - miért is tennéd -
sornyi felkiáltójellel a vallomás vagyok
lehunyt vagy kitárt pillák erdején
zöld tisztásba futó csermely kanyarog.

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj 5 - Az anya 2

Nyirkos és hideg volt aznap az este
mikor sírást hallott s az utcára futott,
az eget sűrű ködtakaró fedte
s látszott lehelete ahogy sóhajtozott.

Tovább...

31107

Bíbor Kata

Baráti csevej

Hízelgő Barátom, mily régóta hallgatsz
már nem vagyok oly szép neked?
mesélted egykor szemem ragyogását,
most dacos némán állsz, nem fecsegsz.

Tovább...

2052

Sunil

Ébredés

Ónszürke ég alatt gyomlál a bánat,
lomhán lapul az ember, sír az állat;
évek véges kévéjén érve össze,
emléke elménk agyaghoz kötözte.

Tovább...

Czirják Jolán

Dilemma

Nem is tudom, miért e toll,
s kezembe vajh` mivégre vándorol?
Hisz olykor elveszít a képzelet -
megírnom így a verseket csakis vakon lehet...

Tovább...

Szilágyi Judit Lizy

Elengedtelek...

Emlékszem,
hogy... voltál egykor napjaim szenvedése,
mégis lényedbe vakulva követtelek,
mert hazug szavaid mámorában
úgy éreztem egy vagyok veled.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom