csisz kedvenc versei
Hiába csábítod magadhoz,
bárhogy is ragaszkodsz, ravaszkodsz,
mint a fog, kihull, ami kinő:
az örökbe fogadott idő!
Felhőtlen gyermekkor
Nagyi ölében...
- idejétmúlt,
szép emlék.
Ha egy gyerek betölti a tizennyolcat,
befejezi az iskolát, azt mondják:
most kezdődik az élet.
Pedig, ha jól belegondolsz:
nem fordítva? Nem ez a jó élet?
Gépi világ
Tiszán innen, Dunán túl
kurta farkú robot túr.
Túrta, túrta, kitúrta,
a ládikát kihúzta.
Mi van benne, halihó,
egy 3D nyomtató.
A szerelem örökre tiéd, ha akarod.
Ha nem kérsz busás váltságdíjat érte,
ha szívedet-lelkedet szélesre kitárod,
áldod sorsodat, mindez megérte.
Látom, őket is megrettentette a bűnjel,
Loptam megint!
Így nem mondhatok igazat soha.
Egy csokit loptam,
De keserű lett az életem.
Volt egyszer egy élet
Örökké fénylő hold irányítja tutajunk,
Az idő múlásával mi együtt utazunk.
Mert a zord tél harmatján is átölellek,
Le, a mély sírba is követlek.
Anyám megállt a poros úton,
Batyujában az élet keserve.
Fekete, hosszú haját fújta a szél
Zaránkról hazafele.
Kopár szittya földön
Kínjain megszült anyám.
Villámok fényénél leltünk meg a tanyánk.
Madarakkal álmodok. Megint
átszelnek a magason,
míg az ég bőségszarujából ömlik a kék,
napfény terül szét,
tisztára, mint a szentkép
angyalarcain a mosoly.
Rőt bíbor arcomon
Fekete éjszakák szenvedései,
Gyötör múltam legendás emlékei.
Misztikus karavánok sora bontakozik ki
az ezüst hold fényében.
Hirtelen sötétül be az ég,
és hirtelen derül ki, ha szólsz,
hangodban rejtezik a még,
és tükrömből eltűnik a torz.
Egy nyílt virágfejben meg sem fordul a nyárvég,
hogy hová lesz a lepkék táncos boldogsága,
s ha tél ökle sújt, lesz-e még fényjáték,
csak ámul a Napba és televihorássza.
Emlékszel,
mikor a hidegből a kávézóba léptünk,
a falakról épp felszállni készültek a léggömbök,
pont az a szeretem-lilák,
te bort kértél,
és exotikumnak vízipipát,
és úgy ültünk ott, mint a szerájban...
Egy ideje nem keresem,
nem kutatom, merre, hol van,
nem figyelem jövet-menet
tereken és minden boltban,
nem kérdezem, holnap lesz-e,
valamikor, egyáltalán
reggel jön-e, vagy épp délben
árnyékként a házak falán.