darthpeter86 kedvenc versei
Álmodj, kedvesem, puhát és szépet,
álmodj a világnak őszinteséget.
Álmodj az arcokra örömvirágot,
élni velem egy másik világot.
Utoljára kérlek hát, ne kiálts a szélbe,
Mert az ősz is átfordul előbb-utóbb télbe,
S az, amit minden ember megkaphat ebédre,
Figyelsz egyáltalán az őszinte beszédre?
Költészet és matematika (1, 618)
Szilárd hittel mondja a párom,
pontatlan betűhalmaz a rigmus,
feltupírozott ákombákom,
megtévesztő miszticizmus.
Veronában jártam,
40 fokos lázban,
szerelmesek városából
így semmit se láttam.
Imádkozz, csak magadért!
Isten, hit, remény,
Kiben ott van az erény, bízik, remél,
De mit ad, kinek templomokat emelnek?
Hova a haláltól félők mennek?
A hűvös, őszi, tarka tájba a nap utolsó, lágy sugara olvad,
Mint reménynek kötele felfelé ívelve ismeretlenbe sorvad.
Létünk csodája az élet, melyet kaptunk, bár egyikőnk se kérte,
E ridegen hulló levélnapon lépéseimet kettősség kísérte.
Ha mennél jeges télben,
fagyos szélnek közepében,
ha mennél vacogva-fázva,
otthonodra nem találva;
pihenj vándor, s ne feledd
melengetni lelkedet.
Nekem nincsen jövőképem,
És ködbe vész a múltam,
Sötét erők vettek körbe,
Karjaikba hulltam.
"Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám."...
Eddig csak barangoltam egyedül,
nem volt, ki szívből mellém álljon.
Valami kell - éreztem legbelül,
hogy kőlelkem színarannyá váljon.
Poet vers beküldési szabályzat
Verset küldhetsz a Poetre,
de kizárólag sajátot,
nem jó, hogyha tesód írta,
vagy legeslegjobb barátod.
Szonettkoszorú az EMBER emlékére
1. LEJTŐN
Percként illannak semmivé az évek,
a csúcsról csalódottan térünk vissza,
elfáradt útjától a büszke lélek,
a távolság tetteinket beissza.
...Légüres térben miért csapkod szív?
Nevetés, csillogás, tengely, pálma.
Ölelése felszólalásra hív.
Magas sziklafalak fölött látom az eget,
mely magából szórja szét földünkre a jeget.
Kicsi átlátszó, hideg, zord világokat,
melyek magukban nevelnek apró fényvirágokat.