domokoskazmer kedvenc versei
Robotfiú és emberlány szerelme
Fémkaromban ölellek vágyón, szüntelen,
processzorom most oly forró és heves
bitjeim szerelmes áramlatában,
betáplált agyam most összegez.
Tudod, még annyi mindent mondanék neked,
és még olyan sok mindent suttogna a szám.
Te hallgathatnád sűrű szívverésemet,
hogyan virágzik ki életem tavaszán.
Türkizég alatt születtem egykor,
Utcánkra színes levelek hulltak -
Nefelejcs volt anno a gyerekkor,
Míg a birsek őszbe halványultak.
Gondolatok az Ars Poetica-ról
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Még a torkom is félrenyelne,
Ha lennék a "Többi" átlaga...
Eltérő gondolatok haiku keretben
ii.
Költő és a bölcs
- Léleklángolás
jövőmbe új arcot éget.
- A múltat féltsed!
Ha ránk száll az ősz varázsa,
a színekkel festett hervadás,
elviszlek a díszes elmúlásba,
mely csupán öreglevél-hullás.