dorombola

Teljes név:Mayer Eszter
Életkor:26 év
Nem:
Születésnap:1993. július 11.

Regisztráció időpontja:2009. június 13.
Utolsó aktivitás:2016. február 1. 10:07
Népszerűség:5 figyelő

Publikált versek:22
Kedvenc versek:127
Hozzászólások:50

Egyik kedvencem! :


Giovanni Pascoli - A vasderes kanca


Torréban csönd volt, s a csönd mélye éji.

Susogtak Rio Salto jegenyéi.

A normann mének jászlaikhoz kötve.

Foguk - mint kérget - az abrakot törte.

Állt egy szilaj ló hátul a sötétben,

fenyvek között nőtt, messzi partvidéken,

orrában tenger habja volt a tajték,

fülében ott zúgott a vad vihar még.

Rátámaszkodva gyakran a karám

falára, halkan becézte anyám:

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,

elhoztad őt, ki vissza már sosem tér,

ismerted szavát, mozdulatait,

szeresd fiát, ki most kamaszodik,

nyolc gyermekem közt, tudod, ő az első,

kicsiny kezében sose volt még gyeplő,

viharvillámot érez még a törzsed -

légy engedelmes mégis egy kölyöknek,

szívedben még a tenger zúg, dalol,

de halld, ha vékony gyerekhangja szól."

Keskeny fejét a kanca felvetette,

anyámra nézett, ki csak mondta egyre:

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,

elhoztad őt, ki vissza már sosem tér,

jól tudom, néked mennyire volt drága!

Csupán te voltál véle és halála.

Kinek szülőid hullám és a szélvész:

szívedbe zárva nyomtad el a félést,

mikor érezted, hogy lazul a zabla:

dobogó szívvel vágtád visszatartva

lassan, lépésben ballagtál, vigyázva,

hogy csöndes légyen gazdád haldoklása…"

S a hosszúkás fej szelíden pihent meg

anyámnak édes, könnyes arca mellett.

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,

elhoztad őt, ki vissza már sosem tér,

csupán csak két szót kellett, hogy kiejtsen,

jaj, de te vissza nem adhatsz egyet sem!

Lazult gyeplővel, mely patádhoz hullott,

szemedben tűzzel, mit a lövés gyújtott,

s a dörrenéssel füledben csak hoztad,

sötét útján a jegenyesoroknak

hazahoztad őt, késő alkonyórán,

hogy még utolsó szavát meghallom tán."

Fejét feltartva figyelt már a kanca,

sörényét anyám meg-megsimogatta.

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,

elhoztad őt, ki vissza már sosem tér,

szeretsz, tudom. Az ember ezt megérzi.

S tudom, hogy jó vagy. De nem tudsz beszélni!

Nem tudsz, szegényke, mások meg nem mernek,

így mégis néked, néked kell feledned!

Láttad a gyilkost, ki megölte párom,

őrzöd a képét ott, a pupilládon.

Ki volt? Ki az? Én csak egy nevet kérdek

s felelni Isten tanítson meg téged!"

Nem abrakoltak már a büszke mének,

álmukban messzi országút fehérlett,

patáikkal az almon nem dobogtak,

álmukban égi kerekek forogtak.

Anyámnak ujja figyelemre intett.

Mondott egy nevet - s a ló felnyerített!


Baranyi Ferenc fodítása

Legnépszerűbb verse: Tiltott gyümölcs 5 kedvenc

Legújabb verse: Apró szikra 2015. május 17. 11:10

Legújabb kedvence: Búcsú (Varsás Frigyes) 2015. június 21. 20:15

Ha üzenetet szeretnél küldeni dorombola részére, jelentkezz be!

Belépés  |  Regisztráció

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom