dr.horvath kedvenc versei

Papp Für János

koldusok csendje

felsepri a várost az este
átgurul a hold a láthatáron
a játszótéren megdermed a hinta
csillagok gyúlnak a fákon...

Tovább...

Papp Für János

ízek

Megterítesz, tányért, kést raksz
porcelánfehér reggelen.

Tovább...

Papp Für János

APOKRIF (AZ ÚT)
IV.

várnak?

mit gondolunk az út végén várnak?
a világok éjszakái mint külön-külön
kis fekete sátrak borulnak a némaságra
átláthatatlan ponyvákkal feszítve
s alattuk ott is tömegek várják
hogy őket is várják valahol...

Tovább...

Papp Für János

Félig vagyok magammal

Félig vagyok csak magammal Nélküled.
A hiány... melyet itt hagytál bennem:
- teljesen kiürítette a világot.
Temetőnyi fejfákat üt le a földbe lelkem,
és mindegyik előtt sírva meg-megállok.

Tovább...

Papp Für János

APOKRIF (AZ ÚT)
III.

kezdet

azonnal egyre kevesebb
az életünk hogy megszületünk
fogyó élet és növő halál vagyunk
ellenünkre dolgozik a holnap
s magunkból csak
tegnapot hagyunk...

Tovább...

Papp Für János

szonett nekünk

szerelem

te ott én itt ülök s csak hallgatunk
de féltjük a másikat mind a ketten
lassan összeáll a sok-sok kis csöndből
valami végérvényes érthetetlen

Tovább...

Papp Für János

Küldj nekem jó éjszakát

Hull a hó az éjszakában,
hófehér-szép a határ.
Küldj nekem: jó éjszakát.
Küldj nekem: jó éjszakát.

Tovább...

Papp Für János

Apokrif (az út)

variáció Pilinszky János: Apokrif című versének témájára

Nagy és forró pusztákon sétálunk majd.
A Nap szemünkre égeti az eget.
Perzselő és tűzforró takarót
húznak le ránk a döglött fellegek.

Tovább...

Papp Für János

üzenet de kinek?

üres akna a világ mióta nem vagy benne
hol keresselek ha mindenütt voltam már
el kell hogy felejtselek
de temető-lelkem melyik
sarkába temesselek
hogy ne találjak rád...

Tovább...

Papp Für János

APOKRIF (AZ ÚT)
I.

...túl szűk testbe vagyunk zárva
és soha nincs előre csak hátra
akármennyit is hazudhatunk
saját magunknak vagy bárki másnak:
önmagunkba csomagolt
ajándékok vagyunk mind a halálnak...

Tovább...

Papp Für János

APOKRIF (AZ ÚT)
II.

miért?

miért ez a díszesen csillogó élet
pompás ékszereinkkel földbe nyomnak az álmok
miért van az, hogy egyszerre remélek és félek
s az idő múltával nem élesednek
hanem halványulnak a képek
rozsdás sínek közt egy állomáson állok...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom