dvihallyne45 kedvenc versei
Küldetésszerű életeknél
Nem lehet árnyékot kizárni,
Mert maga az árnyék képezi
A munkát, amit át kell törni.
Van még néhány feladatom
Ezen a világon,
Bár legjavát elvégeztem,
Többre alig vágyom,
De a fényt, amely vezetett,
Át szeretném adni,
S látni a hét unokámat
Boldogan kacagni.
Azt hittem, már rég elfeledtem.
A fájdalmat, a rianást a szívemben.
Rögök az úton, kiszáradt kúton
Kakas reggel vígan kukorékol.
Megyek az úton, egymagam rúgom
A port, mely feketéllik oly nagyon.
Bácskai titokzatos, magas ég,
alatta dobog két szerelmes szív,
érzelmi síkon röpül a gondolat,
test ritmusa vidám dalra fakad.
Kedves Poet társak,
üzenetet küldök Nektek,
hogy betegségem miatt
nem juthatok el Felétek.
Csak addig légy velem,
míg szememmel látok,
míg a szívem dobog,
míg a kezemet nyújthatom.
Hosszú évek viharait élte ő át magányosan.
Ágaival ég felé nyúlt, érné el a csillagokat.
Mikor megszomjazol, forrásod vagyok,
azután leszek sötétben lámpád,
betegségben gyógyírt, enyhülést hozok,
fájdalmadat kócos csillagok látják.
Piac! Láttam, hölgy cipekedett,
Nem bírta tele cekkereket.
Mért vett annyit vajon,
Krumplit süt majd vajon?
Úriember vagyok, segítsek?
A véletlen hozott, játéknak látszik,
lépések zaja a legelső táncig.
Siettet valami, mert űz, kapkodok,
valódi művet magamból alkotok.
Megmutattad nyári estén
A színes, szép naplementét.
És egy hűvös őszi esten
Mindhiába kerestelek.
Árva vagyok, látja Isten,
életutam tenyeremben,
elmegyek én messze innen,
anyám, apám fellegekben.
Ujjaink közt nagy kincset tartunk,
óvjuk, mint madár a tojásait,
élő bástyává nőtt barátságunk,
rég kibontottuk hűségünk szárnyait.