egy_hang

"…imára zárta a kezeit, és lehajtotta a fejét.
Azt mondta magában: legyen a Buddha irgalmas, és adjon valami fényt, hogy merre keressék.
Azt mondta magában: legyen a Buddha irgalmas, és mondja meg, van-e egyáltalán értelme a keresésnek.
És azt mondta magában: nem tudjuk már, mit gondoltál a világról. Minden szavadat félreértjük. Elvesztettünk egészen.
És befejezésképpen hozzátette még: amiképpen megjósoltad, drága, édes, felejthetetlen Buddha.
Genji herceg unokája akkor leeresztette, s feszesen az oldalához szorította a kezeit, felemelte a fejét, és kétszer mélyen meghajolt."
(Krasznahorkai László - Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó)

"a Daimonji reszkető karjába úgy olvadnak bele Kyoto lélek-fényei, hogy én tényleg, de tényleg elhiszem most már, hogy lehet, „lehet a látvány maga az ima”.
(Krasznahorkai László - Seiobo járt odalent)

"Cseresznyefákat fogok ültetni. Képzeld el Sztella, amikor tavasszal virágba borulnak..."
(Alkyoni Papadaki - A Hold színe)

"Szofija szilárdan hitt egy bizonyos erő létezésében (…) Semmi kapcsolata nem volt ennek az erőnek az egyházzal, nem oldozott fel bűnöket és nem is kárhoztatott semmiért. Csak éppen néhanap elszégyellte magát egy fa, egy felhő, vagy egy kutya előtt…"
(Vladimir Nabokov - Tündöklés)

.

Az idő megtapasztalása egyet jelent a gyerekkor végével. Aki emlékszik arra, milyen az időtlenség, örökre magányos marad ebben a világban.
(Győrffy Ákos - Haza)

.

csöpögnek belém
kölcsönvett emlékeim
lassú halálban