emonye kedvenc versei
Félelem galuskák és Nyugalom pogácsák
Döglött tavasznak
levert fecskefészkében
éhes légylárvák.
Mint valami rohadt háború után
ébredni bénultan egy kórházban,
tompultan nehéz éjszakától sután
keltett dologtalan, rángó lábam
Feloldottam fájdalmakat,
voltam boldog és átkozott,
szembogarak deltájában
gyöngycsónak, mit az ár hozott.
...hogy meg kellene születnem.
Anyám megint felkiáltott: "most nyomok!"
Már úgyis elfogyott a türelmem
a szűk és sötét odúban
fejjel lefelé,
mozdultam, hús a húsban,
elhagytam hát a magzatpóz...
Aznap rajtam fekete ing és
egy árnyalakkal sötétebb
nadrág volt.
Észrevettelek téged, és
szívem helyén megjelent egy
izzadságfolt.
karácsonykerítés.
túl a szeretet tombol,
az önzetlen, a tiszta, a bla-bla.
nevezni hogy ennél pontosabbra.
nem tiltakozva menni menni vakon
nem tudni önmagad kiszabadíthatón
születésen görnyedt kötelességtudat
a térkép végén összecsuklott utak
iránytalan a csönd benned és te benne
levegő-keresztsúly a tüdődre vetve...
tapasztalatokon átmosakodni,
nem hinni ebben: alkalmatlan.
tudni, hogy csak a hajnal, ami
az ember fejére omlik lassan.
kölyökutcák tartanak fogva,
járatlan szavak bábjaként izgulok,
még nem születtem, de ha megindulok
bűn és bűnhődés között ragyogva
két kezdet az út két végén.
sűrű a reggel, narancslekvár,
forraszt dőlő szavak sövényén.
van, hogy éppen ennyi a leltár.
megalkotsz megszeretni.
rajzodon szürke cetli:
áttekinthető lennék?
magamra ráismernék.
Verset elemezni - élve boncolás!
A vers lélegző, élő entitás:
jelenlétében megfürödni...
Szeretem a felkelő Napot, ha fénye harmatcseppen ragyog,
Ha ablakomon beszüremlenek hangok, kedves madárdalok.