evica920 kedvenc versei
Eltévedt világban
vérvörös szánalom,
a rideg valóság
lelkekben fájdalom.
Hiába csábítod magadhoz,
bárhogy is ragaszkodsz, ravaszkodsz,
mint a fog, kihull, ami kinő:
az örökbe fogadott idő!
Mikor már minden hétköznap nehéz
Mikor fáradt a szem lecsüng a kéz
Akarom hogy érezd Érted van
Minden hullám minden csobbanás
Minden kis szikra és lobbanás
...miért kellett, hogy így legyen...
1964 tavaszán - Várpalotán
a vasútállomás peronján
- többedmagammal,
egy katonacsapattal
vártunk a vonatra.
A Nemzeti Összetartozás Napján
...halljátok meg hangom, Magyarok,
kik hajdan dicső nemzet voltunk,
száz éve fájó sebet kaptunk!
Én olyan vagyok, ha fúj a szél, szemben állok vele,
Egy nehezebb feladatba is bátran vágok bele.
Ha más azt mondja: menjek, én akkor is maradok,
Később úgyis rájön, hogy én csak jót akarok.
Adassék nagy tisztelet
Papi Lajos Úrnak,
kit méltóképpen hívnak
igazi nagykunnak.
Kék a madár, kék a tolla,
Szívem a te szíved foglya...
Minden nap és minden éjjel
Repdes érted telve hévvel.
XVI. Epigramma
Az, ki sudárok közt született, s ott tért nyugovóra,
Mindig a legkecsesebb fával együtt robotolt.
Várd csak a májust, akárcsak én,
szálljon képzeleted a szerelem terén...
gondolj arra, mily szép is az élet...
nézd, mily szépnek teremtett téged!
Néha úgy érezzük, talált kincs
és ajándék ez az élet.
Kétkedünk: talán van, talán nincs,
vagy a szív kakukkja téved.
Halk fáklyafénynél imbolyog a lelkem,
Ne kelljen még temetkeznem,
Ne kelljen még temetkeznem.
A park ódon padján ültem, szótlan.
Hallgattam a fák delejes szavát
Gondolatom a múlt felé rohant,
S ekkor a csöndre ráunt egy madár.
Már előre csurog nyálunk,
Szilveszterkor mi lesz nálunk!