fabijoe kedvenc versei

Szecsődy Kristóf

Kocsi-út pirkadatkor

Színjátszó hajnalra ébred a város.
Szürke házfalak szürcsölik be a fényt.
Mindenki meggyűlölt már valamiért.
Színjátszó hajnalra ébred a város.

Tovább...

Ross Satyr

Önköszöntő

Pár kurta nap még, s meglehet,
keresnem kell egy szegletet;
rokon
okon

Tovább...

Szecsődy Kristóf

Kémények

Régi teleken nehéz szagú füstöt okádtak.
Akkor még gyerekek szaladgáltak az út mellett.

Tovább...

Ross Satyr

A planéta szonettje

Ha bolygó vagy, tudnod kell, hogy fontos a vagyon:
hány holdad van, látogat-e fénylő üstökös,
színképedben túlteng-e a rubinló vörös,
zeng-e még a szférák dala arany húrokon?

Tovább...

Szabó Balázs

2018. tavasz

Eltévedt hópihe huppan a téren,
társai megfojtják, úgy esik szét.

Tovább...

Zajácz Edina

Maradj

Ölelkező napfény
Szememben játszik
Bőröd illata
Fátyol-Álom
Marad
Nem köszön a
Hajlott hátú Idő...

Tovább...

Zajácz Edina

Arcod puha kendő

Látod, a múlás ajtónkat zörgeti,
gyávaságunkért vajon ki fizet meg?
Arcod puha kendő, arcomat fedi,
borzongató rémülettel visellek.

Tovább...

Zajácz Edina

Szomj

Mondd, ki vagy, miféle férfi,
hogy hétfőtől vasárnapig szomjazlak,
s üres poharat szürcsölve viselem;
már sosem leszel közelebb
egyetlen háztömbnyivel sem.

Tovább...

Ross Satyr

Walesi etűdök

Edward király méltán dohog,
panaszkodik felcserének:
"Kódexíró kisasszonyok
két karaktert felcseréltek,
Felség helyett lettem Félszeg!"...

Tovább...

Szalóki Sándor

Koldusok

Templom lépcsőjén ül, gyanakvón nézeget,
Kőre letett sapka helyette kéreget.
Jól tudja, mi vár rá, reménye elhagyta,
Lakása rég nincs már, csak egy száraz vacka.

Tovább...

Pődör György

Az ötödik lovas sziluettje

Az apokalipszis elmaradt-vers a múltból

Majd feltöretnek festett galaxisok,
szavak íja a reményt veszi célba,
s kivonul győzedelmesen a céda,
mellen a tegnapi érem ma piszok.

Tovább...

Pődör György

A már nem is reménykedőknek

Láncvers a Fóliánslapokhoz

Az égbe nyúló ágakat visszavágták,
bütyökmagányban várakoznak a rügyek.
Poroszkálásba csaptak a csillagvágták,
az ügyek testét kikezdik idő-nyüvek.

Tovább...

Hámori István Péter

Nem azért írom verseim

Nem azért írom verseim, mert olthatatlan vágyat érzek
a halhatatlanság iránt, és büszke mellel állok félszeg
szerénység szülte barikád legtetején, akár a harcos,
kinek homlokán ott a jel: kiválasztottként te csak alkoss!

Tovább...

Hámori István Péter

Légy vendégem

Add, Uram, ne foglalkoztasson
többet a halál, mint az élet,
áldásszérumod szívig hasson
rám ordítva, hiszen még élek.

Tovább...

Hámori István Péter

"Mondd, mit érlel..."

A kérdések folytatásának a folytatása

"Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél..."...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom