fedinahelga kedvenc versei
Volt egyszer egy csoport béka,
béka ősök ivadéka.
Akik versenyezni kezdtek,
magas tornyot célba vettek.
Tegnap éjjel bekopogtál,
Álmaimba beosontál.
Tudtad, úgyis beengedlek,
Gondolatban megkereslek.
Én nem kértem Tőled, az Élettől kaptam!
Sok volt a jóból, egy részét neked adtam.
Érezd át te is, mit szívem érezhetett...
Mikor a mindenhol és sehol
egyszerre keres téged
Bennem a vágy csak az elmúlt emlékektől éget
És rád talál minden gondolat mindenhol
De kezem nyújtva nem talállak sehol
S nem érzed, hogy a perceimből hiányzol
Minden korai reggelen hangodra kelek,
ami nélkül már nem is létezem.
Menj ki egy elhagyott kőbányába éjjel,
Állj meg a közepén, onnan tekints széjjel.
Holdfény vetül annak falaira sárgán:
Ily késő éjszakán érezd magad árván.
Nyúl vagyok és szeretem a répát,
De most tegyük félre a tréfát!
Egy érthetetlen képlet, kövekkel rajzoltad szívembe,
Érted dobog kicsim, anélkül hogy színlelne.