feri57 kedvenc versei
Próbálták eltorzítani, mégis egyre szépült,
Bölcs szavaira sok becsületes élet épült.
Szomjan oltja a szerelem automatája
Csak pár érme kell hozzá
Bármilyen átkot leszed rólam...
A hajnali félhomályban,
felkelő nap sugarában
harmatcseppek megvillannak,
sötét árnyak elillannak,
s a ragyogó, reggeli fény
elragadóbb ám bárminél,
bekukucskál Jankóhoz is,
szemhéjával kacérkodik...
Egy kávésbögre az asztalon,
Hamutálban cigicsikkek,
Fáradtság az arcodon,
Szemeid a füsttől égnek.
Van, mikor a lelkem örömmel telik,
van, mikor bánattal földig ér terít.
Búsan jár, emberektől távol tartva,
azt legyőzni akarva, túllépni rajta.
Kérdésed betelíti a magányos szobát,
amiben már alig élünk.
Egymásba kapaszkodva várjuk,
hogy véget érjen a létünk.
A felesleges teher a vállukon,
Mit a társadalom rájuk nyom.
Tán már emlékem sincs róla,
Ködös gondolatok fészkeltek e tóra,
Folyna minden vissza a medrébe,
Kifogás, ezt nézd még meg.
Esti csendben...
Az égen felhők gyűlnek,
Beborítják az eget.
Sötétedik az ég alja,
Meghozza a szelet.
Utolsót kondul
a toronybéli harang,
midőn óramutatója
az éjbe belérohan.
Első négy után
Első négy után az öt már helyénvaló lenne,
Nem jut eszembe semmi, nincs minden veszve,
Majdcsak lesz valahogy, korábbi verset is oszthatok,
Többet szeretnék tenni, hiszen magamból adhatok.
Juszt sem alélok el ókori istenek
carrarai márványból csiszolt, élveteg
testén, s a hősi eposzoktól viszketek.
Pénelopé pók, Odüsszeusz tévelyeg,
fülében nincs viasz, pár szirént meghúzna.
Langyos szél karjaiban a fák alatt
Felidézem ahogy akkor láttalak
Ahogy szív a szíven elterül...