feri57 kedvenc versei
Szeretnék újra szeretni
Szeretnék emberként élni
Szeretném megfogni a kezed
Örökkön együtt lenni veled.
Rám veti indulatát az a kétszínű, porszemű éj.
Körben a porban ott vár rám az a kormos, vajszívű nyár.
Életünk egy zarándoklat,
Mely végigkíséri utunk,
Addig megyünk
Rajt mindvégig,
Míg be nem teljesítjük
Sorsunk.
Mögöttem van durva Démon,
Jobb lesz most nem hátranézni,
Nyakam merev, szívem remeg,
Pont így fogom megidézni!
Nevezzük meg,
nevezzük meg
- készakarva -
a dolgokat.
A gondolat, a test, az értelem és érzelem
A valóságnak látszatát mutatja meg énnekem.
Ne figyelj rám! Bennem ma az
ihletettség alja tombol.
Ez csupán tény, ez nem panasz,
kettes alá tartalomból.
Nem tudod azt, hogy merre és minek,
az élet új kört neked se fizet,
nem ad ingyen kenyeret vagy vizet,
pislogsz egyet, elveszi a tied,
a végén, hogyha marad még hited,
benyeli majd valamilyen hitel.
Én néha csak úgy lennék,
A világ végére mennék,
Hogy ott csendben leülve
A semmi hatalmán merengjek.
Kenyér, bor, békesség,
István király neve napja,
ez nemzeti ünnepünk:
augusztus huszadika.
Mikor szemed fénye először érte az enyémet,
Már tudtam, hogy ez nem gyerekjáték.
Igaz, még fiatalon bolondként éltük éltünket,
De ez volt a kezdet, s kék szemed a vég.