feri57 kedvenc versei
Parafrázis Simon & Garfunkel dalára
Néha felcsendül egy réges-régi dal,
s vele újra itt az eltűnt ifjúság,
halkan dúdolom, bennem szól,
mint
egy szívdobbanás... a csendben.
szezonálisan
Templom tornyának tűfokába
fűzött ködből fonalat,
takaróját abból varrja
a szorgalmas alkonyat.
Félreeső kapualj volt otthona,
szögletes utcakő nyomta derekát,
egykori családja magára hagyta,
piára költötte minden vagyonát.
S már nyomódik az utca, hiszen talpak
Tempósan pattannak rajta,
S mélyre süllyedt a csönd,
Nem is hallja a metrón egyensúlyozó özön
Virágillatú elmúlás csendje mesél,
mécsesek milliói fénylenek.
Üres, halk léptekkel jár a szellő,
üzenetük hozza, visszaidézve emlékeiket.
Lassan elmúlik az életem,
több van mögöttem, mint előttem.
Emlékek tára megtelt jó és
rossz élményekkel.
Kitalálni sem tudom,
lesz-e még holnapom.
Jövőm veled később,
remény benned, végső.
Múlnak lassan az évek,
De a fényed nem vész el,
Még mindig ugyanúgy nézlek,
Mint egy szép emléket,
A legcsodálatosabb élményem,
Ahogy szemedbe néztem
S elmondtam neked,
Te vagy a mindenem, s örökké szeretlek téged!
Elbúcsúztam a hetvenhattól,
ajtót nyitott a Dupla Kaszás -
kezet fogtunk már - de még attól
bizakodom - hogy nincs aratás.
Remény...
Íródott már siralom és gyászos dal,
Megírták már, mennyit szenvedett a nép...
Szürkületben itt és tova
nem látszik lépte nyoma.
Nesze semmi, hangtalan,
körvonala is láthatatlan.
engem elviszel messzire
én követlek téged
ahova mész
Kisétálok a temetőbe.
Leteszek egy csokor virágot,
mécsest gyújtok, emlékezem.
Belső szemeim előtt felvonulnak halottaim.
Volt egyszer egy kislány,
ki álmodta a szépet,
reménytelve várta, hogy megnőjön végre.
Szép volt a gyermekkor,
megvolt ott is minden,
volt sok barát, szabadidő, móka és ének.