ferzoltan kedvenc versei
Tán köd borult reám...?
- nem érzem ihlet dallamát,
nincs késztető, mi a szavakat felém hajtaná.
Olyan, akár viharváráskor... néma a csend,
égi csatornám megszűnt... Lehet, elfeledett?
Gyermeki vágyak magasba szállnak,
fellegekbe repítik a szárnyak,
hegyeket mozdít a képzeletük,
mosolyt csal arcunkra tekintetük.
Tollam hegyéről papírra hulló szavak
Szertefutnak, mint végtelen gondolat.
Guruló gyöngyök féltett titkaimmal
Fecsegve rohannak zabolátlan, szilaj.
Mért` akarják elhitetni,
semmi nem lesz úgy, mint régen?
Más szórakozást keresni
nincsen kedvem, kérem szépen!
Olyan szomorú, hogy néhányan rólad rosszat súgnak,
olyan szomorú, hogy az emberek ilyet is tudnak.
Sokszor mondod nekem, hogy mindenki meg akar változtatni téged,
sajnos, ritkán vagyok ott, hogy halljam másoktól az ilyen beszédet.
Uram, hálát adok azért,
hogy életre hívtál szereteteddel,
irgalmaddal és kegyelmeddel.
A lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni.
Nekem addig tart a farsang
az idén, ameddig akarom,
most arcom előtt egy firhang,
amíg a vakcinám megkapom.
Beöltözik a táj:
természet farsangja
adja a díszletet
idén januárra.
Tegnap még tavasznak öltözött a tél,
de elunta göncét, a foltosat.
Hóbundába járna, maszkján csipkeszél,
porcukorral szór szürke pontokat.
Szembe jönnek velem -
Nem ártanak nekem?
Lesz-e dínomdánom
Vagy csúful megjárom.
Félnem kell vagy örülnöm?
Otthon kellett csücsülnöm!
Álmodom egy szép bálról
Fehér, csipkés ruhában,
A keringőt táncolom
Kecsesen s fiatalon.
Miként feslő rózsabimbó
szirmát méhnek kitárja,
szám is épp úgy vágyakozik
csókkal teli ajkadra.
Mérlegelés
Az utcák üresek, boltok is zárva,
Diákok nem járnak az iskolába.
De a hű természet mindezt nem tudja,
- Szépséges kincseit nem dobja sutba.
Ragyog a fénylő Nap, virágok nyílnak,
Daloló természet csodái hívnak.
Maszkabálban kell, hogy az arcon illőn-szép maszk legyen,
Az asztal meg farsangi étkekkel jól tele legyen...
Maszkabálban kell, hogy az arcon illőn-szép maszk legyen.