gatto kedvenc versei
egészen, mert másképp nem lehet,
teljes lényemmel vagyok, ki szeret,
éjen át s napon át, át- meg átölellek,
odakinn levelek remegnek
40 felett, mondd, mit érsz?
Rád már senki sem néz,
mert ha munkád elveszíted,
összeomlik az életed.
Atilla, a hun király, XV-XVI-XVII.
Piros alkony fénye terült a bokrokra.
Fehér dérkendő a hideg faágakra.
Hűvös szellő libbent a fűszálakon.
Látomások képei a sors-álmokon.
Aranyeső
Vidám kikeletért
Verekedő,
Arany márciusért...
Hiányzik a régi, szép tudatlanság,
a gondtalan, önfeledt játszadozás,
mikor még a gyermek legnagyobb gondja,
hogy bíbic, vagy cinege fészkét fosztja.
Ne szólj, csak láss csodát,
lásd azt, ki téged csodált,
lásd, aki voltam veled,
lásd, aki többé már nem lehetek.
Belőled merítek ihletet...
Mindig látok magam előtt
Egy búzával teli mezőt.
Azt képzelem ez a hajad,
Mi a természetből fakad.
Kopp-kopp koppan a kopott padlón a toll,
csak egy magányos ember porba hull.
Pajeszdandár serlegére
leszállt Ica seregélye.
Boros volt a serleg széle,
megszólalt a seregély: "Jee!"...
A márciusi ifjak emlékére
Csak a szél hazudik telet,
fényben vibrál a kikelet,
nem ijeszt már a hóvilág,
fejet emel a hóvirág!
Példát mutat, ahogy kinő
elhinni, hogy itt az idő.
Van énnekem egy Kedvesem, úgy imádom Őt,
Felém sodorta az élet a legszentebb nőt,
Mellette a lámpák fénye halvány holdsugár,
Tündöklő a két szép szeme, végre rám talál!
Nem vagyok se költő, se művész
Nem vagyok se költő, se művész.
Nekem csak egy toll és egy füzet az élet.
De ha megszáll az ihlet, varázsbottá válik kezemben.
Csak táncol, csak táncol
a szó a lapon,
egészen úgy, ahogy akarom.
Képzeletszárnyon repülök,
Varázs-világ röppen felém,
Habos fellegekbe merülök,
S halkan súgom: Remény...