gelli00 kedvenc versei
Százötven évnyi török uralom,
Ezernyi sebből vérző fájdalom.
Mi kínzott!
S mi kínoz még?
Drága Magyarország!
Este van este, van, aki nyugalomban.
Én meg csak nézem a Napot, mosolyomban
Látszik szeretetem, mit érzek iránta,
Lemenése közben csakis őiránta.
Életem van, de az saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.
Fontos dolog a testbeszéd,
Ki műveli, pallérozza eszét.
Lenn a szőke Tiszán... 4. (A búcsúzás)
A Tisza, óh, édes, szőke Tisza...
Ismét ott voltunk látogatóban.
Jó érzés volt tíz napot nyaralni, mindent érezni...
Becsukom szemem,
és arcod látom,
Lelkemben nincs félelem,
már nagyon várom,
Kezem nyújtom feléd...
Bénító, fájó néma
düh,
Üvöltve, sikítva
kitör...
Fehér a vidám
labdarózsa,
Fekete a kátrányos
utca,
Kék, néha nagyon sötét,
magas ég,
Narancs a vágyakozó...
Kaptam két hetet, s néhány napot,
Nem hagyok magam után csak lomot,
Talán csak egy összetört szívet,
Mely itt hagyott.
Rossz az érzés, rossz a világ?
Soha többé nem nyílik virág?
Belefáradt a világ, elfáradt a lélek,
Felcsillan a remény, de nagyon félek...
Ezen a szép napon, egy érdekes dolgot teszek,
Édesanyádat köszöntöm, nem csak Tégedet.
Köszönöm neki, hogy e földre lehozott,
Anno sok-sok éve, egy ilyen gyermeket.
Falak, falak, magas falak,
Nem téglából, betonból vannak.
Bent sötét van és hideg,
Minden olyan nagyon, nagyon
rideg.
Simított kezed derekamon,
Hallottam kedves hangod,
Éreztem kellemes illatod,
Majd jött a nagy riadalom...