giziszalay kedvenc versei
Sírtak a felhők, könnyezték a napot,
eltévesztették az ünnepi dallamot,
de lelkedben öröm, várakozás tombolt,
szerető szíved vágyakozva hazagondolt.
Én ott leszek, ahol madarak repkednek.
Hol a fejed felett összeérnek a fák.
Egy lágy szellővel békét hozok lelkednek,
Hogy érezd, milyen nyugodt az egész világ.
Világ rideg ormain fagyos messzeség,
s élet sarjad kies, hontalan határon,
hol csírát vet benne feslett erényesség.
Robajló kupola tort ül e halálon,
hiszen folt esett a fénylélek-bárányon.
szavak betűkkel hígítva tovább
ésszerűtlen mimika néma szájrajz
neki a csókos szádnak szaporázd
a csücsörítést mondjuk ma banánt kapsz
Ragyognak a karácsonyfán a díszek mind: szépen,
Vagy egy gyertya világít: egy régi házban éppen.
Egy néni, bácsi felidézi: könnyes szemében,
Milyen is volt: a karácsony a régi fotókon.
Az ablakon át a deres udvart bámulom magam,
mily csúffá tette az idő, mit a tél is elragad,
a nyári virág illatát burokban őrzi a fagy,
ahogy a tavasz élénk színeit tárolja az agy.
Lassú lépteidnek csendje
átvált hallható titokra.
A világ rendjét ki tudja?
Végleg eltűnt arcom fénye.
Morózus éjszaka torkán kizúdul,
pelyhekben hull a kavargó fehérség,
hideg szőkeséggel lámpatestre ül.
Múló pillanat, porladó ledérség.
Szeretet kell, és a szívekbe béke,
Így gondoljunk szent karácsony ünnepére.
Ragyognak a fények, a földön sár és mocsok,
Riadt tekintetek, félve szállnak az angyalok.
Fent a csillagokban
Kicsi ház, hol régen annyit ábrándoztam,
túl a kerítésen oly sok csodát láttam.
Kicsi ház, hol régen kertben bújócskáztunk,
búbos kemencében sült ki a kalácsunk.
Négy kicsi lány álmodott:
Fenyőág az asztalon.
Rajta színes cukorkák.
Várták a kis Jézuskát.
Skarlátbíbor horizonton fényesedik csillagszem,
Végtelenbe tárt kapu, nagy a zaj vagy nagy a csend?
Kik vagyunk mi, hogy ítélkezünk,
Kik vagyunk mi, hogy Istent játszunk,
Kik vagyunk mi, hogy bármit teszünk,
Legtöbbször saját igazunk látjuk.
Ékes-fényes nagy boltokban
üvegajtó tárva, nyitva.
Betódul a sok-sok ember,
ajándéknak mit vehetne?