giziszalay kedvenc versei
Fényes csizmám az ablakban,
kiraktam tegnap éjszaka.
Csizmák a téren
indulnak éppen,
hóban a lépted,
itt van a tél!
Minden írás a falnak vezet,
szerzek sérüléseket, csúnyák,
visszafordulok, mosok kezet,
s kérdezem, hogy már sosem unják.
Ha kérdésem van,
Ha gyötör a kétség,
Ha tetteimben
Történt pár vétség,
Ha a bizonytalanság
Rajtam eluralkodik,
Ha már végképp nem tudom,
A válasz hol lakozik...
Ugorjatok, gyerekek,
csizmákat pucolni,
mindegyik fényes legyen,
jön Mikulás bácsi!
Kristóf - egy hároméves óvodás -
mikulásra traktort kért. Semmi más
nem érdekelte. Szép, piros legyen,
amilyent látott kinn a földeken,
amikor séta közben meg-megálltak,
és ott egy alkalommal traktort láttak.
December eleje,
gyerekek derűje.
Kis csizmát pucolnak,
ablakba kiraknak.
Üres lapnál gondolkodik a gyermek,
levelet írna, s nem tudja a címet,
ugyan igaz, a bélyegre sem telhet,
ha meg is írja. Hogyan küldje, kinek?
Ma este jön a Mikulás,
Már elküldtem a listát,
A csizmámat kipucolom,
Az ablakban hadd csillogjon.
Hópehely
Fagyos égboltról fehér
csillagkristály hullik, s
a fekete földet hófehérré hinti,
gyönyörű a táj, ez a kinti!
December van, itt a tél,
Nagyszakállú útra kél,
piros szánon érkezik,
minden házba betekint,
hátán van a "telizsák"...