giziszalay kedvenc versei
Mi az, mi ehető, mi törvényben atyáinknak megíratott?
Azt ne edd hát meg vagy közösködj azzal, mert valód elkárhozott.
A költő tollával harcol a vírus ellen
Megfáradt időkön meghal a remény,
Az anyaföld is könnyezik szegény.
Mélabús idők jöttek koronavírussal,
Olvad a jéghegy is, mit tegyünk magunkkal?
Nyílik az ibolya
Harmatos virága.
Meglocsolom magát,
Az Isten megáldja.
Nélküled üresek lettek a napjaim,
Csak tengődök a hiányod fájdalmain.
Álmok nélkül nem tudok már élni,
Már nem tudok emberek szemébe nézni.
Istenben bízva
Koronavírusról beszél ma a világ,
állj meg Isten előtt, mondd el a te imád!
Hogy elkapja a vírust, senki sem reméli,
annak legyőzését csak Istentől kéri!
Lassan hunyta le szemét,
mikor ráhúzta leplét az éji szél.
Sóhajtva kezdte el álmát,
a zöld burokba nőtt nyír és nyár.
Húzd vonódat a húrokon, szóljon hegedűdnek hangja,
az ember lelke áhítattal a dallamot szívébe fogadja.
Zenéd lehet lágyan simogató, vidám, de lehet panaszos,
az én szívembe egy szép imával lesz mindég azonos.
Eszembe jut éppen jókor
Üzenni a szívcsokorból.
Elrejtek egy levelet,
Ül múltbeli titkok felett.
Hideg, csillagos ég, téli este
Hold teríti fényét a végtelenre,
Csend van, vége már a napnak,
Ablak előtt csupasz ágak bólogatnak...
Tükröm, tükröm megváltoztál,
régen más arcot mutattál,
éjfekete, vidám szemet,
szép, ragyogó tekintetet.
Ott volt a Kertben, hol árny kúszott, s tűnt tova az örök,
hol alma lédús roppanásán Úr haragja dörgött:
"Ímé, az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy,"
így tudás lészen te veszted, s lassan szálljon reád kegy!
Lelked oly szeretetteljes,
Fényesen vonz, mint egy mágnes.
Test lélektől elszigetelt,
S ha egód nagy, börtönbe zár.
Íme, itt a farsang,
visszhangzik egy fals hang,
szalagos fánk, nagyanyádé,
burkolja már Falstaff.
Szeretném régóta megfejteni az álmokat,
megváltozó
és szertefoszló, messze szálló vágyakat.
Tűnődöm
a vissza-visszatérő álmok lelki titkain,
ragyogó,
napfényes élet fontos, csodálatos dolgain.
Sírtak a felhők, könnyezték a napot,
eltévesztették az ünnepi dallamot,
de lelkedben öröm, várakozás tombolt,
szerető szíved vágyakozva hazagondolt.