goalking kedvenc versei
Arcod velem szemben, mégsem láthatom szemeid,
Elvesztél, füledbe szüntelen ordít a digitális zaj,
Megvakít, elnyel, mégis körbefonják kezeid,
Akár egy anya gyermekét, megvéd s eltakar,
Barátok vagy idegenek? Kívülről figyeled őket,
Azt mutatja, tökéletes, de belülről rothad, s üres...
Féltelek, féltem mindenem,
Félek, elvesztem mindenem,
Mert te vagy minden egyes lélegzetem.
Felülmúlod minden képzeletem.
Elmúlt már december,
De januárban is fázik az ember,
Ha ilyen hideg nem lenne,
Szívem is boldog lenne...
"Mondd csak, szerinted létezik szerelem
első látásra?" Kérdezted még régen.
"Léteznie kell." Mondtam. "Hiszen velem
mindig ez van. De hiába, ha mégsem
találja el Ámor a kiszemelt lányt."
"Értem." Válaszoltad lehajtott fejjel.
Kigondoltam a bármit,
ami lehetne még utoljára -
ténylegesen, ha már itt
maradtam a magam mintájára
Ma feltartott kézzel jött elém a vers.
Nem is sejtette, hogy nincs tár a tollban.
Csípőből voltam fölényes és nyers,
a kegyetlen, nagy költőt gyakoroltam.
A kis faluban, ahol lakom,
Ahol tengetem csendesen napom,
Elég furcsa az éjszaka.
Olyan, mintha külön évszaka
Lenne az emberi létnek,
És különös színpada a sötétnek.
Szélesre tárt lelkem oly elégedett,
kihullt belőle minden hiányvágy.
Eljött az idő, melyre mindannyian vártunk,
A tanév ezennel egy vastag lakattal bezárul.
Oly jó volt veletek, elszállt felettünk az év,
Voltak barátságok, szerelmek és tucatnyi élmény.
Félreléptem a koszorúslánnyal,
ujja köré csavart csinosságával.
Ma - mint mindig - veled keltem,
jó lenne újra írni az egész tegnapot,
úgy nézel rám - a pillanat beleretten -
így ember szakítópróbakor szokott.
A földszint hétben kormos gyertya ég,
a repedt tükrön sötétlő lepel.
Virrasztanak ma éjjel Dávidék,
birkózva létük kérdéseivel.
Lennék szerető
Búdat temető
Lennék leányod
Hogyha nem bánod
Lennék jókedved
Sírnék helyetted
Lennék fény éjjel
Ne tévedjél el...