gravestrosemary kedvenc versei

Illés Simon

Az ivó

Macskaköves út mellett
A lámpáknak ég a lángja.
Egy ivóban tűnődtem
Budapesti éjszakában.

Tovább...

Poór Edit

Már hiába

Már hiába is keresnél,
Hiába jönnél és kérnél,
Elmúlt idő nem jön vissza,
Múltat ködfátyol borítja.

Tovább...

Poór Edit

A völgy

Hegyvonulat mélyében
Hűs, kis patak csordogál,
Kristálytiszta vizében
Látszik sziklás kavicságy.

Tovább...

124178

Czirják Béla

Még mindig szeretlek

Nekem már kevés ami sok
Bennem nincsenek piramisok
Csak romok

Tovább...

Rigó Vanessza Petra

Elmélkedés

Eljön az a pont, amikor nincs tovább, feladom,
És az elmélkedéssel csak saját magamat marom,
Az embereket már nem, csak a gondolataimat hallom,
Úgy érzem, senkinek nem jó soha, ha magamat adom.

Tovább...

Kovács Boglárka Fanni

Vad világ

vad világba érkeztem
szelíd lettem
beléd szerettem

Tovább...

Nemetine Kodrán Erzsébet

Ellentétek

A csúf, a szép,
az árny a fény,
a fent, a lent,
a kint a bent,
a ború, a derű,
az édes, a keserű,
a sírás a nevetés,
a remény...

Tovább...

8184

Várady Endre

Valami elromlott 39-ben

Valami történt 39-ben.
Valami megbomlott, valami zárt.
Emberek lépték át a határt.
Eltűnt a lélek, gyúltak a fények.

Tovább...

Takács László

Valaki

Valaki valakit vár a smaragd zöldben,
hisz szép nap van, csodás esemény.
Egy álom elszállt, és itt van az élet,
kitárt szárnyakon jő már a remény.

Tovább...

Váronné Darabos Klára

Zárt kalitkában

Közeleg az est, csillagos az ég,
fénytánc csillan az utca kövein.
Halk a kopogás, mély a sóhajtás,
utca vándora megpihenne már.

Tovább...

Váronné Darabos Klára

Töredékképek

Tiszta szobánknak tükreit
fehér lepedők takarták,
fehér gyászában virrasztott
lámpa fényénél nagyanyám.

Tovább...

Somebody Somebody

Csendes megsemmisülés

amikor csak tűrsz...
amikor csak hallgatsz...

Tovább...

1110

Somebody Somebody

Merre tovább...?

Céltalan, üres úton
üldözöm önmagam,
eltévedtem...
Szívem reménytelen zakatol
s segítségért kiált...
Merre tovább?

Tovább...

Takács László

Szeretlek

Szeretlek,
ahogy tavasz a tobzódó életet,
amint játszik vele millió képzelet,
ahogy a nyár az arany búzamezőket,
mint éhező a szívből adott étket,
ahogy az ősz a bronzszínű köntösét,
megőszült fa minden lehullt levelét.

Tovább...

Nemetine Kodrán Erzsébet

Osztálytalálkozó

Hetven év

Valamikor, réges-régen,
ifjúságunk idejében
ragyogó volt minden álmunk,
felhőtlen a boldogságunk.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom