jano56 kedvenc versei
Mint a tavaszi zsenge szellője, úgy öleltél át,
s én csak izgatottan bújtam hozzád.
Világot akartam látni, míg nem ismertelek,
s rájöve, te vagy a világ nekem.
Ha majd egyszer évek múlva arra ébredsz,
hogy én már nem leszek melletted
csak hunyd be szemed, én ott leszek újra,
igen ott, és csak Veled!
Békét hoztam, szíved tárd ki,
Lelked fényét így öntözni,
Krisztus által ott él benned,
Erejével minden könnyebb.
Szíved mélyén jártam,
Lelked fényét láttam...
Kerek erdő szélén állok,
De sok szép virágot látok!
Kisütött a húsvéti nap,
Szór tavaszi sugarakat.
Örömhírt hoztunk e háznak udvarába
Feltámadt Krisztusunk, Teremtőnknek hála.
Kis kosárba gyűjtögettem sok tavaszi virágot,
Megöntözöm friss harmattal
Az egész kerek világot!
Egy másodperc, hogy megszeresselek,
Egy élet sem elég, hogy elfeledjek,
Ha hull a hó és esik az eső, zeng az ég,
A szerelmed sosem mossa el, a szív tovább ég.
Itt van szép húsvét reggele,
vödröm friss vízzel van tele,
megöntözlek, el ne hervadj,
mindig csodás, üde maradj.
Kértelek téged, magamnak,
Kértelek, de mégsem adtak...
Elloptalak hát a nyártól,
Gyöngyös fürtű éjszakától,
A suttogó őszi lombtól,
Gyémántfényű csillagoktól,
...
Hosszú ideje kerestelek
én, a fél évszázad vándora,
fekete hajam már megőszült,
arcom belepte az út pora.
Hiányzik az ölelésed, minden kis szavad,
a nevetésed, ahogy szemedbe hull hajad,
a mozdulat, ha poharad szádhoz emeled,
és megfeszülnek rajtad a bársonyos erek.