jaspis kedvenc versei
Ő
Emel
Magasra
Teremtőmet
- Hiszem és Vallom...
Harmatos a nyuszi fészke,
fűben lapul most szegényke,
pisze orra harmatnedves,
ugrik párat a kis kedves!
A cipőm talpa majd` kilyukadt, úgy siettem hozzád,
úgy hallottam mostanában igen hervadoztál...
Verseket olvasok és elszomorodok,
már csak fájó emlékként maradt lelkükben...
Két kisgyerek a játszótéren
Hintázik a szélben.
Adrikáék Balázskával
Fociznak a téren.
Nem láttam még ekkora fát!
Lehet kapni hozzá létrát?
Tetejére ha felmásznék,
a világon mindent látnék?
Nyugtalan század, elcsalt nappalok,
múltból kiáltó, sötét angyalok,
a középkor szele ismét tombol,
a Notre Dame Párizsban ilyenkor lángol!
Feleségemnek
Szerelemnek hídján
Sok Angyalka táncol.
Hangod dallamára
Szívembe varázsol.
Dolgozhatok túlórában,
Rajongóim igazi fanok,
Végigkísér életemen
Egy fickándozó farok.
Állok a parton, a végtelen térben,
Mint magányos, apró emberi lény,
Fűszeres illatok szállnak a szélben,
Szelíd mosolyod hozva felém.
Bal lábbal szörnyű a napkelte
- előttem falig tart a láthatár -
úgy érzem, hosszú volt az este,
kezemben remeg a fogmosó pohár.
Sírboltok alatt alszik az élet,
És pókhálócsipkések a jajok,
Teaízű féltés semmivé lett -
Fel-felsajdulnak a nappalok.
van hogy burokban ébredek
pedig nem történik semmi
csak este tíz és reggel hat
között széttárt végtagokkal
forgok egy szénatom közepén...
bukott lettem, félig művelt
családfám egy matt a sakkon
nem kerestem, rám a mű lelt
megvette az utcasarkom
azt ígérte, lesz mit ennem
maradhatok lámpafénynél...