katinka64 kedvenc versei
Születünk, s meghalunk ez az élet sora,
Ám a világunk legszebb szava mindig ez lesz: édesanya.
Örökké így volt nem lesz másként soha,
Életünk legszebb szava az, hogy édesanya.
Felhőt rajzolt egy lapra Gréti
Felhőt rajzolt egy lapra Gréti,
én kérdeztem: hát hol a Nap?
S mutatta, mert ő tényleg érti,
hogy ott vannak a sugarak.
...Nem kell ide cégér!
Egyszer otthon munkát kaptam,
elmentem napszámba;
velem volt egy magyar barát,
mentünk a pusztába.
Talán a vasárnapi piacon voltam
és te kiabáltad, hogy "vegyenek",
vagy itt a kis sarki élelmiszerboltban
csak előttem kaptad a kenyeret,
vagy éppen a városi könyvtárban ültem
s morgolódtam: "ezek a modernek",
míg te elfordulva, leckédbe merülten,
karjaiban a bársonyfotelnek...
Deres a pohár, deres a csikó
pityókás a lovász, mert jó borivó.
1.
Nagyon szép vagy s kicsit csúnya
mindenektől térő átlag
elszabadul beléd bújva
rejtelme a nagyvilágnak
tettre kész ki mindig tétlen...
A ház mögött, az olajfa alá
Nagyapám ácsolt asztalt és padot,
Ebéd után ott ült le nagymamám,
Csak pihent, vagy újságot olvasott.
Csak a párkányra borultam.
Egy életnyi terhet adva a könyöknek,
hogy így hallgassam, nyomorultan,
a falevelek mint zörögnek,
s a kutyák e félhomályba esve
mint ugatnak s némulnak hirtelen.
Magányos vagyok és félek:
küszöbként kopik az élet
és nem tudom, hogy hova lépek,
mi vár a rozoga ajtón túl,
ha a lélekharang megkondul.
Igaz hittel esküm adtam
Fátylamat is magam varrtam
Készülve egy boldog nászra
Lángölelte vidám táncra.
Szép szerelem mondd meg nekem,
Mondd meg nekem, kit öleljek,
Kit öleljek, kit szeressek,
Kit szeressek hideg szívvel,
Hideg szívvel, jéglélekkel,
Jéglélekkel, jéggé fagyva,
Jéggé fagyva, elhagyatva...
...ki eget rengve parancsol, hamis álom minden szó,
minden szó, mi szájból tépett, ébredésből alvva téved,
messze jár már minden ének, lelked fájdalmából nézed...
Mama épp az ágyban fekszik: pihen.
Ha nem pihen, csak dolgozik: ilyen.
Ha nem látom, úgy is tudom: szeret.
Ha fáj neki, ő akkor is: nevet.
Fuldokló Földre születtünk,
s mi magunk is azzá lettünk.
Néma a múlt, mi bennünk volt,
szellemünk is félig holt.