kicsikincsem kedvenc versei
hangya trónja
bíborkosár
nótaszóra
ropja komám
szerelem
Úgy szeretném érezni már
Mézédes csókodat,
Megölelni tégedet,
És simogatni arcodat.
Volt egy kakas,
pelyhes, tollas,
nem volt neki
szemétdombja...
Le kell dobni idegen ruhád,
mondom!
Meg az álarc is csak mutatvány,
hordod!
Gyermekjáték?
El ne hidd már!
Nem pelenkás,
nem tinédzser.
- Bolond ez az élet!
szólt a rosécsepp
még megülve maradékként
az üveg nyakán,
majd először lassan,
aztán nagyon sietve
lecsordogált.
Búza, búzavirágom,
kenyér között vígságom,
kalászmező szülöttje,
égi jelnek kéksége.
Történjék bármi
Rossz, az élet mindig megy
Tovább, nincs részvét
A természetben, sírás,
Gyász, csak egy parancs: tovább!
szeretek lenni
madárénektől
jól ébredni
édes álomból
vígan kelni
a friss kenyeret
vajjal enni
tennivalómat...
Szeretet ereje
Elszaladnak a hónapok,
pedig olyan, mintha
tegnap lett volna, hogy
egy éjjel elköltöztél a
csillagok közé.
Nagyapám Emlékére
Mindig csodáltam őt, oly erős volt hite,
elmormolt egy imát, s "édesebb lett" könnye".
Ablakon kinézve az éledő fényeket várom,
a korai hajnalokat gyakran megcsodálom,
friss arcát mutatja eltűnő éjszaka álma,
nyugalmat talál, ki a várost így is látja.
Kedvetlen kikelet
nyomja rá bélyegét a napra...
borús szürkeségét mintha oly vágyon mutogatja.
Szinte a hangok is utánozzák
a tompa fényeket,
reggel lendületéhez kávé ad bátorítón lépteket.
Este van,
s megint csak újra este van...
Akár egy vonat, elsuhanunk a Nap előtt.
Utána csendes történés néma átszállással,
s máris egy újabb reggel indulása jön.
...te csalfa érzet,
minduntalan fényességed
megbabonáz, csillogsz,
villogsz, ábrándokat szül
elvakító álmod, s ha
teljesülsz kisvártatva,
mintha éheznél, újból
reám találsz.