kicsikincsem kedvenc versei
Kávéillatú reggel,
Álomillatú párna...
Szóra sem érdemes az a nyári délután,
Melyben én cigarettát nyújtva, s hozzá tüzet,
Igyekeztem azt tenni, mint minden tinédzser,
Imponálni a pesti lánynak a körúton.
Lassan megérkezett ez is.
Begyűrűzött a csönd,
s vele némi könny még kint
a temető közepén, hogy aztán
a hazaúton lágyan szitáló esőben
még lágyabbul szóljon valami téli
narancsillatú zene.
Függelék lettem, a komor esőtől mosott,
Hideg, decemberi nap simogatta
Kopottas házfalak árnyékában megbúvó szegénységfán.
Gyíkszerű kétéltű állat,
Rád is veszélyessé válhat.
Szembe, pláne szájba jutva
Mérgezhet a váladéka.
Éjjel nem voltál mellettem,
félálomban hiába kerestem...
Téli álmából felébredt a medve,
Rögtön el is ment alvástól a kedve.
Kint a karácsony friss rügyet fakaszt,
Rájött, ez még nem igazi tavasz.
V alakban égen szállnak,
Afrikáig meg sem állnak.
Őszt jelzi a krúgatásuk,
A látványos vándorlásuk.
Szajkó tanyázott egy ágon
egy unalmas délutánon.
Éppen azzal szórakozott,
hogy egy varjút utánozott.
Bocsásd meg, anyám, bocsásd meg énnekem,
Hogy nem kísértelek el, nem mentem veled
A reggeli misére a Kálvin térre,
Felkészülni karácsony ünnepére.
Lelki békédnek hiányzott a mise,
Míg nekem nem jelentett akkor semmit se.
Hat napon át alkotta,
hetediken megpihent,
gyönyörködött szelíden,
elégedett mosollyal.
Mély álmából ébred,
serken a természet,
faágon az élet
rügy képében éled.
Az idő szekere
zötyögve ballagott,
göröngyről göröngyre
döcögött jó nagyot.
Százezer emlék,
mintha ma, nem rég
történt volna már...
ó, de messze jár.