kincseshaz kedvenc versei
Itt egy bélyeg,
nem gurul.
Felragasztva
sír, búsul.
Hajadba csendet fésül az est,
az ősz szálakat nem kutatja,
lágy hangod szívembe fest
szeretetvarázst naponta
Tegnap éjjel azt álmodtam,
hogy én voltam a királyfi,
egy fehér lovon elindultam
a királylányt megtalálni.
Méregpohárnak mosolyba mártott méze
Elvarázsolt, elvitt, eltemetett élve.
Szelíden szédített szemének színébe,
Kezével körözve körtánca körébe.
Természet, ó, természet, lágyan ringó rét.
Gyermekláncfű, pipacs, szívem melengetéd.
Napban fürdő falevél ontja illatát,
Nyújtózik nagyot, mint én,
Mikor reggel kidob az ágy.
Nyári hónapok
Hideg tavasz sokáig
volt ravasz,
kedves nyár, csupa
meleg járjon át!
Napfény és könny
Hideg szél fúj át a végtelen hómezőn,
Szerelmünk édes édene, lám, összedőlt.
Sír a szél a fagyos jégtáblákon,
Ámor édenében már egyedül sétálok.
Eladom a pénzem,
eladom a csörgést.
Eladom a fékem,
eladom a pörgést.
Hazafelé jövet gondoltam reád, kedvesem,
Hogy szedek neked egy csokrot.
Már éreztelek szemem gödrén nedvesen,
De nem találtam, csak bokrot.
Nem írok én most balladát,
nem írok bűvös szavakat,
angyali szárnyakon küldöm,
lelked is végre szárnyra kap.
A hold előbújt,
ragyognak a csillagok.
Szellők játszanak.
Fáradt erdőben mélyen ázott utak,
lombjukról lecseppenő harmat,
hozza-viszi szélvirága álmos
tekintetében a tavaszt.
Gyönyörű napsütés
fénylett ablakomon,
pünkösdvasárnapon
bús dalra fakasztott.
Minden évben áprilisi esten
újra s újra eljöttök közénk.
Élhetünk bár vidéken vagy Pesten,
áttörtök egyhangúság ködén.
Hűs hajnal újra kertemben talál,
frissítőbb ennél nem lehet... talán.