kincseshaz kedvenc versei
Mikor már közel van az aggkor,
És ott totyog ablakunk alatt...
Kedves köszöntések, félszeg mosolyok,
lányok, hölgyek sorban, mint a virágok.
A legszebb a nő, ha boldog.
Ezt kívánd, s ne csak egy napot!
Legjobb, ha őszintén mondod,
s vidám tekintetét kapod.
Veszett fejsze nyel-e?
Sokat foglalkoztam vele,
S határozottan állítom: nem!
Persze ez csak az én véleményem,
De gondoljanak csak bele:
A létének egyik fele
Mindenestül elveszett.
Úgy látod, hogy semmid sem marad,
s jobb, ha ellenőrzöd a számokat.
De van, mi még meg sem ihletett...
Végy elő ragyogóbb történetet!
A végtelen kis szelete
Cserfesen csacsogó, hűs vizű patak
Oly friss, mint a Nőt köszöntő szép szavak.
Lágyan simogat, mint új tavasz fénye,
Madárcsicsergéssel írva az égre -
Te vagy a gyermek,
Te vagy az anya,
Te vagy a végzet,
Álmok asszonya.
Ezerszer láttam már nagyratörő álmokat,
Mindent felszántó, vöröslő lángokat,
Igaznak hitt szavak húsba vájó láncait,
A hazugság nevető, károgó varjait.
A nő kivirult tavasz
Minden év minden napján
S bár néha bájosan ravasz
Kedvesség sugárzik arcán
Légy
közel,
nőnapon
elég egy szál
virág, csak szeress!
Családomban élő asszonyok és lányok,
ránk szakadt a nőnap, nincs időm kitérni!
Küldök virtuálisan egy kis virágot,
mert annyira szép, hogy nincs szívem letépni.
Illúzió
Lélekérintő
örvényben érzem lényed -
esthajnalcsillag.
Máté, Máté, kicsi Máté,
ablakodban kismadár,
azt dalolja alkonyatig:
holnap újra visszaszáll.
Szemében mosoly,
kezében virág,
mert Ő létezik,
ünnepel a világ.
Fesd meg a tavaszt
rügyező fákkal,
nárcisszal, hóvirággal,
ibolyát is fess melléje,
dobogtasd meg szívem véle,
mintha a tavasz legszebb nő lenne,
az életnek éke,
rajzolj egy fenyőt is a képre...
Kettőnk rezgése nem lehet más,
szavak nélkül érezzük egymást.
Lehetsz bármilyen távol tőlem,
a lelkeddel én összenőttem.